Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 14. hétfő, tavaszi ülésszak 3. nap (360.) - A nyugellátások, baleseti nyugellátások, valamint a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - FEKETE GYULA, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független)
152 beszámítanak a szolgálati időbe, például az egyetemi évek, pontosabban: a nyugdíj megállapításakor figyelembe kell venni ezeket. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert egyegy nyugdíj megállapításánál, illetőleg reálértékének m egőrzésekor folyton szembetaláljuk magunkat ezzel a problémával. Az elmondottak arra is utalnak, hogy sem a nyugdíjrendszer, sem pedig a reálértékmegőrzés nincs szinkronban egymással. Amikor a nyugdíj összegét megállapítják, rendszerint egy meghatározott időszak átlagkeresetét veszik figyelembe, ami az elmúlt években különböző felszorzásokkal még úgyahogy kompenzálta az infláció miatt bekövetkezett értékvesztést. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy ez a kompenzálás, felszorzás vagy szorzószámalkalmazás bony olultabbá teszi az egyszerűbb emberek számára amúgy is áttekinthetetlen nyugdíjrendszert. A nehézséget még fokozza az évente változó degresszió, illetőleg a szolgálati idő tekintetében is meglévő degresszív számítási mód. A meglévő számítási rendszer egyér telműen azt mutatja, hogy nincs összhang a társadalombiztosítás nyugdíjszámítási rendje és a jövedelemkiáramlás között. A helyzetet súlyosbítja, hogy mind a mai napig rendszeridegen elem alkalmazásával igyekeznek a nyugdíjak értékállóságát megőrizni, vagyi s nem belső mutatót használnak, amikor a nyugdíjak értékállóságát kell meghatározni, hanem a rendszertől idegen nettó jövedelemkiáramlást – ez még tovább torzítja a nyugdíjak értékállóságát, hiszen elvonatkoztat minden olyan belső összefüggéstől, amely a nyugdíj megállapításakor szerepet játszott. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ezt egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni, ugyanakkor hibául rovom fel, hogy csak kevés kísérlet történt egy objektív értékállósági modell kialakítására. Mert mit jelent az, hogy a nyugdíj megőrzi reálértékét? A nyugdíjrendszertől csak a biztosítási elv kereteibe illeszthető értékmegőrzés várható el. A nyugdíj elvileg az aktív életkorban fizetett járulék tőkésített összegének felhasználása – úgy is mondhatnám, h ogy a nyugdíjas a befizetett járulékának és keresetének arányában követelhetné nyugdíját, illetőleg megállapított nyugdíjának értékállóságát. Egy másik elv szerint a kereset és a nyugdíj közötti arány lenne értékállónak tekinthető. Ennek az elvnek a fogyat ékossága, hogy a keresetnyugdíjarány nem azonos a nyugdíj reálértékének megőrzésével. A nyugdíj reálértékének megőrzése ugyanis a megélhetési költségek alakulásával, a fogyasztóiárváltozásokkal függ össze. Erről 1993ban beadott módosító javaslatommal ös szefüggésben bővebben szóltam már. Míg a nettó átlagkeresetektől elmaradó nyugdíjarány csak a nyugdíjasokra vonatkozik, addig a reálértékcsökkenés nemcsak a nyugdíjasokat, hanem az egész lakosságot is sújtja. A fentiekben említett két verzió tehát nem biz tosítja egyértelműen a nyugdíjasok megélhetési biztonságát. A Kormány által beterjesztett határozati javaslat fogyatékossága, hogy körülbelül 3100 nyugdíjas kivételével – akik számára egységesen 3000 forintban határozza meg a nyugdíjemelés összegét – figye lmen kívül hagyja az elmúlt évtizedek során érvényben volt, eltérő nyugdíjmegállapítási módokat. Különösen sújtja ez azokat a nyugdíjasokat, akiknek az ellátásait nem az 1975. évi II. törvény alapján, hanem az ezt megelőző jogszabályok szerint állapítottá k meg, továbbá azokat, akiknek a nyugdíját szorzószám alkalmazása nélkül, tehát 1988 előtt állapították meg. E téren történtek ugyan intézkedések az elmúlt évek során, de lényegében a lineáris kulcs alkalmazása – vagyis a 10%os egységes nyugdíjemelés – ne m oldja meg az ő problémáikat. Azt javaslom ezért a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak és a Kormány illetékes szerveinek, hogy – az ő sajátos problémáikra is tekintettel – készítsenek egy átfogó nyugdíjfelülvizsgálatot, amely a lehető legkisebb mértékűre csökkenti az eddigi nyugdíjemeléseknek vagy ennek a lineáris nyugdíjemelésnek a kedvezőtlen hatásait. Az átfogó felülvizsgálat következményeként pedig különítsenek el egy megfelelő összeget, kifejezetten ezen rétegek nyugdíjvalorizációjára, és még az idé n – vagy pedig jövőre – tegyenek intézkedéseket ezen rétegek megélhetési biztonságának javítására.
