Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 6. szerda, tavaszi ülésszak 20. nap (377.) - Döntés képviselői önálló indítvány napirendre tűzéséről - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (Köztársaság Párt)
1437 körében. De úgy ítélem meg, nekem mint képviselőnek a Parlament utolsó napjáig kötelességem e témakörnek megadni az esélyt arra, hogy a Parlament figyelembe vegye a leírtakat. Szeretném hozzátenni, hogy a társadalombiztosítási II . törvényről van szó, amelyben a Kormány szintén előterjesztéssel élt, illetve nem a Kormány, hanem a Kormány sugallatára három parlamenti képviselő. Igaz, korlátozott körben Surján László népjóléti miniszter úr javaslatára a női nyugdíjkorhatár emelésének átmeneti felfüggesztését javasolják képviselőtársaim. Meggyőződésem azonban, hogy ez az átmeneti felfüggesztés nem elégíti ki a társadalomnak azt a jogos szakmai, etikai és erkölcsi elvárását, amely ebben a témakörben tapasztalható. Ezért önálló képviselő i indítvánnyal éltem, amely az átmenetiség helyett egyértelműen, véglegesen törli a törvény előterjesztéséből például a női nyugdíjkorhatár emelésének szándékát. Teszem ezt ugyanazzal az indoklással, amit két évvel ezelőtt mondtam, amikor Surján miniszter úr a Parlament elé terjesztette a női nyugdíjkorhatár emelésére vonatkozó javaslatot, amelyet most a választásokat megelőzően visszavont, illetve átmenetileg felfüggesztett. Akkor is elmondtam, most is törvényjavaslatban fogalmazom meg, sem szakmailag, sem erkölcsileg nem megalapozott Magyarországon a női nyugdíjkorhatár felemelése. Egyoldalú ugyanis annak a szemléletnek a bebizonyítása, ami azt mondja, hogy Európában az átlagos nyugdíjba vonulási idő a hölgyek esetében 60 éves korban van, ezért az 55 éves magyar korhatárt is lépcsőzetesen erre a szintre kell felhozni. Ugyanis erre csak abban az esetben hivatkozhatnánk, ha Magyarországon a hölgyek esetében a nyugdíjban töltött idő is európai átlagnak felelne meg. Azonban nem felel meg, ebben is el vagyunk ma radva az európai átlagtól. Ezért a magyar Parlament erkölcsileg és szakmailag megalapozottan csak olyan korhatáremelés mellett tehetné le a voksát, ami úgy fogalmazna, hogy előbb el kell érni, hogy Magyarországon a nők várható életkora megegyezzen az európ ai átlaggal vagy azt meghaladja. Azonban pillanatnyilag Európában a harmadik legkisebb érték hölgyek esetében a várható életkor, a férfiak esetében pedig az utolsó helyen állunk. Majd amikor a várható életkor eléri az európai átlagot, és elmondhatjuk, hogy megváltoztak társadalmunkban a nőkre háruló terhek, a társadalmi infrastruktúra, az egészségmegőrzésünk általános feltételei, tehát a hölgyek életkora eléri az európai átlagot, akkor abban az esetben indokolttá válik, hogy a nyugdíjba vonulási időben is k özelítsük, vagy idővel el kell érnünk az európai átlagnak, szabályozásnak megfelelőt. De nagyon fontos etikai és szakmai követelménynek tartom, hogy erre csak követő megoldással kerülhet sor. Mert ha előbb emelem a nyugdíjba vonulás kötelező életkorát, akk or szakmailag megalapozottan valószínűsíthető, hogy a nők várható életkora csökkenni fog, ezzel az európai átlagtól elmaradunk; ez pedig sem humán oldalról, sem társadalompolitikailag nem engedhető meg. Ugyancsak ezen törvényjavaslat szeretné véglegesen me gváltoztatni azt a helyzetet, hogy ez a Parlament nyolcszor foglalkozott a nyugdíjbiztosítással, és mind a nyolc alkalommal úgy tette ezt, hogy a Parlament elé hozott a Kormány egy összeget, azt mondta, ennyi pénz van a nyugdíjak emelésére, nézzük meg, mil yen körben, milyen mértékben és kiknek teszünk eleget biztosítási kötelezettségünknek; úgy is fogalmazhattam volna, hogy kiknek és milyen mértékben nem fogunk eleget tenni az értékálló nyugdíjrendszerbiztosítási elvárásnak. A törvényjavaslat arra a gondol kodásmódra kötelezi a Kormányt, amelyet például az államadósságnál minden évben a költségvetés vitájában alkalmazott. Amikor a költségvetés egy tételeként a Parlament elé került, hogy ennyi az adósságszolgálati kötelezettségünk, hatpárti parlamenti vita in dult arról, hogy miből teremtjük elő. Ennek sokfajta alternatívája van, de a vita kizárólag arról folyt, hogy a kötelezettség forrását miből teremtjük elő. Meggyőződésem, hogy nemcsak külföld felé kell a szerződéseinket betartani, hanem a 2,7 millió magyar nyugdíjas felé is be kell tartani ugyanezen szerződéseket. Éppen ezért a jövő parlamentjének, a jövő kormányának olyan törvényi keretek között kell működnie, amely arra kötelezi, hogy minden évben be kell terjesztenie az értékálló nyugdíj kötelezettségéhe z tartozó összeget, és arra kell javaslatot tennie a Parlament felé, hogy ezt milyen forrásból – az állami kiadások csökkentéséből, a
