Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 6. szerda, tavaszi ülésszak 20. nap (377.) - Döntés képviselői önálló indítvány napirendre tűzéséről és sürgős tárgyalásáról - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (Köztársaság Párt)
1435 Gondolom, az önök előtt levő határozati javaslat ismerős, hiszen ezt a határozati javaslatot szövegkörnyezetében és kodifikációjában a Magyar Demokrata Fórum mint kormányzó párt terjesztette be néhány évvel ezelőtt, amikor – szintén a médiavita és a méd ia területén kialakult konfliktusok esetében – úgy érezte, hogy a Parlamentnek lépnie kell: fel kell hívnia az illetékes személyek figyelmét arra, hogy alkotmányos kötelezettségük van abban, hogy az alkotmányban rögzített sajtószabadság érvényesülhessen. N éhány héttel ezelőtt a Magyar Rádióban kialakult helyzet következtében itt, a Parlamentben, elsősorban napirend előtti felszólalásokban igen komoly vita alakult ki, valamennyi frakcióvezető felszólalt. Az egyik oldal summázott összefoglalója úgy szólt, hog y ami a Magyar Rádióban történt, az antidemokratikus politikai tisztogatás, ezért fölveti a miniszterelnök úr alkotmányos felelősségét, le kell váltani a Rádió megbízott alelnökét, és helyre kell állítani a korábbi állapotot. Ezzel az általános indokrendsz errel szemben – amelyhez egyébként érzelmileg, magánemberként én is közelebb állok, ezzel én is azonosulni tudok – a túlsó oldal kontraválasza úgy hangzott, hogy gazdasági kérdésről van szó, tehát nem politikai tisztogatásról, vagyis nem vetődik föl a mini szterelnök úr alkotmányos felelőssége, ebből adódóan nem kell az alelnök urat leváltani, és nem kell visszaállítani az eredeti állapotot. Én azonban szeretném ezt a – sportnyelven szólva – 1:1es állást 2:1re fordítani, és meg szeretném győzni miniszterel nök urat arról, hogy alkotmányos kötelezettsége van ebben a kérdéskörben. Ez pedig abból vezethető le, hogy mint minden ország minden közszolgálati és elektronikus médiájában, folyamatos közvéleménykutatási mérés folyik arról, hogy adott műsoridőben egye gy, mondjuk közszolgálati rádió hallgatottságának mi az átlagos szintje, mi a tetszési értéke. Szó lehet tehát gazdasági vagy akár műsorpolitikai okokból egyegy műsor levételéről, egy szerkesztőségi stáb elbocsátásáról abban az esetben, ha annak a műsorna k a hallgatottsága a rádió átlagos hallgatottságához képest alacsonyabb, illetve drasztikusan visszaesik, vagy akkor, hogyha a tetszési index a rádió általános tetszési indexe alá megy. Ez a melléklet azonban a 129, Rádióból elbocsátott dolgozó adatai mell ől hiányzott. A Köztársaság Párt és jómagam azonban e felszólalást és előterjesztést megelőzően ezeket az adatokat bekértük. Ezek az adatok a döntés ellenkezőjének szakmai megalapozottságát indokolják. Például a 168 óra esetében ugyanis a hallgatottsága tö bbszöröse a rádió azonos időpontban szokásos hallgatottságának. Csak példaképpen említem meg, hogy a rádió egyik leghallgatottabb műsorideje, a Kossuth rádió reggel 6 és 8 óra közötti hallgatottsága alig fele a 168 óra átlagos hallgatottsági szintjének. It t tehát egy olyan műsorról van szó, amelyet az állampolgárok, a választópolgárok, a lakosság kiemelt figyelemmel kísér. Ettől, persze, a Rádió vezetőinek még lehetett volna az a véleménye, hogy e figyelmet botrányosnak, politikailag arrogánsnak vagy másmil yennek tartja – de baj van ezzel is, mert a rádió hallgatóinak mért tetszési indexe e műsor esetében jelentősen meghaladja a rádió átlagos tetszési indexét. Ebből tehát az következik, hogy olyan műsorok szerkesztőségének leváltásáról, vezetőinek elbocsátás áról vagy műsorok megszüntetéséről döntöttek a Magyar Rádióban, amelyeknek a hallgatottságára az állampolgárok válasza az volt, hogy szeretnék hallgatni, és az átlagos hallgatottság fölött van, tetszési indexe a rádió átlagos tetszési indexe fölött van lén yegesen. Ilyen esetben egy olyan alelnöki döntés, amelyre a rádióban sor került, nem jelent mást, mint a társadalom tagjainak, a rádió hallgatóinak a lenézését, mondván: "Te még gyermek vagy, nem tudod, hogy mit hallgatsz: olyat hallgatsz, amit neked nem s zabadna hallgatni. De egy dolog, hogy meghallgatod – ezt én még inkább valamilyen módon eltűrném – , de tetszik is neked. És ha tetszik neked, én inkább megbüntetlek, megmutatom neked – mert erre nekem küldetésem és feladatom van – , hogy te csak olyat hallg athatsz, és neked csak olyan tetszhet, ami az én megítélésem szerint a te értékeid növekedését szolgálja." Ilyen felfogás azonban a demokráciában elfogadhatatlan. Ez a felfogás egyértelműen antidemokratikus – ez szakmailag van alátámasztva, ennek ez a szak mai
