Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 6. szerda, tavaszi ülésszak 20. nap (377.) - Az erdőbirtokossági társulatokról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉSZÁROS BÉLA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1426 hogy az erdő kép es hosszabb távon egy családnak vagy egy közösségnek megélhetést adni. Ez egyszerűen nem igaz. Az erdő valaha is, ma is egy túlélési elem, egy olyan kincsképző, amelyből a hozadékot, amelyből a profitot csakis és kizárólag szigorú szakmai előírások szerint lehet produkálni. Egyébként pedig az erdő a tízmillió magyaré és nemcsak a magánerdőtulajdonosoké. A profit az övék, de az erdő a vadászé, a kirándulóé, a gyermekét erdőbe málnát szedni kisétálóé is! Kisétálva az erdőbe, vigye ki a család a gyermekeit, s zedjenek málnát, szedjenek feketeszedret, hadd ne mondjam tovább… A magánerdőgazdálkodásra – és itt szeretnék Tarjánné asszonynak mintegy három héttel ezelőtt elhangzott sajtótájékoztatójára utalni – meggyőződésem szerint éppenúgy üzemtervi előírások vona tkoznak, mint a kincstári erdőkkel kapcsolatban. Nem hiszem azt, hiszen szakmai nonszensz, hogy a magánerdőgazdálkodás egy lazább gazdálkodás. Ez a dolog így nem működik. A világon mindenhol a magánerdőkre is erdőtervek szerinti előírások vonatkoznak és a zok szerint kell gazdálkodni. Az erdőtervekben előírt munkálatokat az erdőfelügyelőségek ellenőrzik. Az erdőbirtokossági törvénytervezet kapcsán bizony én is nagyon sokszor hallottam, hogy ez egy kolhozosító törvénytervezet, és tulajdonképpen az új erdőtul ajdonosok közül elég sokan nem örülnek ennek a törvénytervezetnek. Azt hiszem, nemcsak nekem, másoknak is, képviselőtársaimnak rengeteg idejébe telt, amíg elmagyaráztuk azt, túl azon, hogy szakmailag nem lehet nadrágszíjparcellákban, 10 m széles és 1 km ho sszú, szétszabdalt erdőtesteken gazdálkodni, sajnos, a licitálás során olyan vegyes tulajdonosi forma jött létre, amelyben nincs más megoldás, csak az erdőbirtokossági társulások működtetése. 506070 haos erdőterületeket 80100an licitáltak. Mondja meg nekem valaki azt, hogy ezt a területet hogyan lehet 80100 részre felosztani igazságosan úgy, miközben ennek az 5060 ha erdőnek egy részén fiatal felújítás van, másutt idős, véghasználat előtti erdő van, megint másutt olyan fiatalosok vagy olyan pusztavág ás, amely egyelőre invesztíciót igényel, és messze nem lehet abból még hosszú évtizedekig profitot, fát kivenni. Tehát gyakorlatilag a licitálás során kialakult viszonyokat kell ezzel a törvénnyel kezelni. Örülö k ugyanakkor annak, hogy a törvénytervezet kimondja, hogy két ember már alakíthat erdőbirtokosságot. Bizottsági tárgyalás során Kisgazda képviselő barátom, Szabó Lajos külön rákérdezett arra, hogy érthetjüke a törvénytervezetből, hogy egy ember is tulajdo nképpen birtokolhat erdőt. Az FM válasza az volt, természetesen ez értelmezhető így, mert hiszen ha valaki egy zárványterületen, egy rét kellős közepén egy patakparton licitált egy félhektáros elegyetlen égererdőt egymaga, miért kellene annak erdőbirtokoss ághoz csatlakozni, ahhoz az erdőtömbhöz, amely ettől a területtől talán 1 kmre van. Tehát a lehetőség adott, ugyanakkor világos módon a licitálás során kialakult helyzet fogja majd megmondani azt, hogy egyes településeken hány erdőbirtokosság alakul. El t udom képzelni, hogy erdős vidéken 56810 erdőbirtokosság is alakulhat. Végezetül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon fontosnak tartom a faluerdészhálózat létrehozását. Talán egy kicsit keményen fogalmazok, amikor azt mondom és azt gondolom, hogy fontosabb, mint az agrárhálózat létrehozása, tehát a falugazdászhálózat létrehozása. Tudniillik az egy dolog, hogy a szövetkezetek megszűnésével, a szövetkezeti erdők tulajdonosításával a termelőszövetkezeti erdészek munkanélkülivé lettek. A másik d olog pedig az, hogy ezeknek a szövetkezeti erdőknek a zöme magántulajdonba került. Ezeknek az erdőknek a kezelését végül is a faluerdész látta el. Itt nem arról van szó, hogy az erdésznek kell a motorfűrészt a kezébe adni és menjen ki vágni, de egy előhasz nálati munka során – tisztítás, törzskiválasztó gyérítés, növedékfokozó gyérítés során – , amikor eldől az, hogy az erdő véghasználati korban milyen minőséget tud produkálni, amikor eldől az, hogy melyek azok a fafajok, egyedek, amelyeket ki kell venni, és melyek azok, amelyeket benn kell hagyni, mert azok fogják produkálni a legnagyobb növedéket a véghasználati korra, ez csak szakmai irányítással végezhető el, tisztításjelöléssel, gyérítésjelöléssel és így tovább. Ezt az új erdőbirtokosok közül egyesek – az őrségi parasztember – el tudják végezni, mert a vérükben van, de az az erdőtulajdonos, aki Szegedről Vas megyébe ment
