Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 5. kedd, tavaszi ülésszak 19. nap (376.) - A Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BARCZA IMRE (független)
1381 kívánok vitázni, alávetettem magamat és alávetettük magunkat a többség akaratának, hiszen ez természetes. De nem mehetünk el a mellett, hogy ennek a törvénynek egykét olyan sarkalatos témáját kiemeljük, amely szerintünk és szerintem bele kellett volna kerüljön a törvénybe. A bíróságokat megnyugtathatjuk, hogy levettünk a vállukról egy csomó kellemetlen ügyet, mert hogyha gondosan végignézzük ezt a kamarai törvényt, akkor ez gyakorlatilag egy büntető törvénykönyv. Csak úgy hemzseg a fegyelmiktől: fegyelmi határozatok, fegyelmi vizsgálatok, fegyelmi ítéletek, akkor, amikor az orvosi törvényben ismeretes, hogy ezek már nem szerepelne k. Nem egészen értettem, hogy mit akarunk ezzel a fegyelmiskedéssel, azon túlmenően, hogy az etikai témát mindenképpen benn akartuk hagyni. Kérem, a gyógyszerész réteget, azt a gyógyszerészt, amelyik a meglehetősen gazdagodó orvos, a gazdagodó tszelnök és a gazdagodó többi értelmiségi között nagyonnagyon kis pénzen, abszolút egyszerűen és tisztességesen végezte a munkáját évtizedeken keresztül, nem látom indokoltnak, hogy ilyen szigorúsággal és ilyen föltételezésekkel passzírozzuk bele ebbe a törvénybe, a mely ebbe a fegyelmi hatáskörbe tartozik. Hangsúlyozom, hogy a többség akaratát itt is elfogadtuk azzal, hogy majd meglátjuk. A másik ilyen téma volt, az államtitkár asszony is célzott rá, hogy ugye, közeledik a privatizáció, ami gyökeresen megváltoztathat ja ennek a szakmának az egész ouvrierét. A privatizációra gondolva be szerettünk volna tenni egy olyan törvényrészt ebbe a kamarai törvénybe, amely úgy szól, hogy a kamara feladatai, tehát sorolva, hogy mi mindenre kell vigyázzon a kamara mint érdekvédelm i szervezet, legyen ott és vigyázzon a privatizációra. Tehát minden olyan privatizációs manőverben, amely a gyógyszertárak privatizációját érinti, a kamara kapjon törvényi felhatalmazást arra, hogy ott legyen, hangsúlyozom, nem vétójoggal. Tehát nem egyeté rtési joggal, csak ajánlási joggal, de azzal ott legyen. Kérem, ezen a törvényen egy kicsit vitáztunk, és amikor egy ilyen törvénycikket be szeretne az ember passzírozni ebbe a törvénybe, akkor ha orvosok, jogászok, történészek esetleg aggályukat fejezik k i, hogy hát nem tudom, hogy kelle, ezt tökéletesen meg lehet érteni. De ha a törvényben, tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy a gyógyszerészi kamara kapjon törvényi felhatalmazást arra, hogy belelásson a privatizációba, minden privatizációs manőverben ott legyen, ezt a gyógyszerészi kamara ott levő vezetősége nem javasolja, ez számomra agyrém. De agyrémekhez is hozzá vagyunk szokva, ezt is tudomásul vesszük. De föltétlenül el kell mondanunk, hogy amikor az Országgyűlés ezt megszavazza, akkor erre gondolnia kell majd, hogy ez a szakmának meglehetősen nem lesz kellemes. A másik téma megint csak a privatizációval kapcsolatos. Kérem, a privatizáció során élesen el fog különülni két réteg, ami abszolúte természetes. Az egyik réteg a gyógyszertártulajdonosok, a munkaadók, a vezetők, ebből lesz körülbelül 13001400, hiszen körülbelül ennyi patika van. A nagyobb tömb, a nagyobb réteg lesz a beosztott gyógyszerész, azok a gyógyszerészek, akik munkavállalók lesznek és húzzák az igát. Most a kamarai törvénybe szerettü k volna bevenni azt, hogy amikor kamarai vezetőséget, megyei vezetőséget vagy országos vezetőséget választunk, akkor a választás során jusson kifejezésre az, hogy ott munkaadók és munkavállalók is legyenek. (18.50) Mégpedig létszámarányosan, hiszen ezt írj a elő valami demokráciaféle talán. Ha most megnézzük a kamarát, jelenleg a gyógyszerészi kamarában egyetlenegy beosztott gyógyszerész nincs vezető tisztségben, egyetlenegy sem, csak gyógyszertárvezető gyógyszerészek és magas szinten olyan gyógyszerészek, akiken életükben nem nagyon volt hosszú ideig fehér köpeny. Ezért tehát a kamarát úgy kellene megváltoztatni, hogy kifejezésre jusson ennek a két rétegnek a jelenléte. Ezt sem fogadta el a bizottság, alávetjük magunkat a többség akaratának, de meg kell mon danunk, hogy ez szintén rendkívül nagy kárt fog okozni a gyógyszerészi kamara jövendő működésének.
