Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 14. hétfő, tavaszi ülésszak 3. nap (360.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - KARSAI PÉTER (MDF)
138 Felszólaló: Karsai Péter (MDF) KARSAI PÉTER (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Valószínű, sokukat meglepi az előttünk fekvő önálló képviselői indítványom, amely a parlamenti oktatáspolitikai vitan ap megtartását javasolja. Így most engedjék meg, hogy az indoklást egy kicsit távolabbról kezdjem, és rámutassak olyan összefüggésekre is, amelyek a személyes érintettségemet messze meghaladóan az egész magyar demokrácia, a közelgő választások ügyét is éri ntik. Bizonyára sokan találkoztak az elmúlt hetekben nevemmel egy hódmezővásárhelyi pedagógusfórum kapcsán. A kétes hírnevet a Népszabadság alig húszsoros tudósításának köszönhetem, amely a majdnem félórás előadásomból azokat az adatokat és félmondatokat r agadta meg, amelyek úgy előadva egy valódi koncepciós hazugsággá álltak össze, következésképpen rövidített üzenete így szólt: Karsai Péter MDFes képviselő, az oktatási bizottság elnöke a pedagógusérdekek elárulója, a közvélemény félretájékoztatója. Egy il yen üzenet természetesen nem maradhat válasz nélkül. Az egykét hihetetlenül trágár és otromba hangú ledorongolástól a pedagógusok szakszervezete által szerkesztett egyentiltakozásokon keresztül a kulturált kritikáig mindent kaptam. Nemrégiben hallottam a szocialista pártelnök úrtól és más szocialista párti képviselőtársaktól is, hogy pártjuk büszkén vállalja múltját, hiszen azt csak 1989től számítják. Ha ez tényleg így van, akkor hadd hívjam fel pártlapjuk, a Népszabadság e mostani akciójára figyelmüket, ami nekem mégiscsak az ötvenes évek kommunista újságírói gyakorlatát és célját juttatja eszembe, az agymosást, amelynek következménye akkoriban százak ártatlan kivégzése és ezrek földönfutóvá tétele volt. Tisztelt képviselőtársaim! Nem sajtószemlét kívánok önöknek tartani, de minthogy a vitanap megtartásának szükségességéről épp a hozzám küldött többtucatnyi levél győzött meg, így nézzék el, hogy személyes érintettségemet is most felemlítettem. Tehát nem sértődöttségem vagy a mostani vesszőfutásom az oka a képviselői indítványnak, hanem az a torz és hamis kép, amely némely pedagógustársamban és a közvéleményben is egyaránt él, és amely kép tisztázása mindenekelőtt a nemzet érdeke. Nem tűrhető tovább, hogy a különböző politikai erők, vagy esetleg mostani peda gógusszakszervezeti vezetők képviselőjelölti ambícióik érdekében – hasonlatosan a Népszabadság és legújabban a Pedagógusok Lapjabeli folyamatos sajtókampányhoz – fáradhatatlanul manipulálják a pedagógustársadalmat. Itt az ideje, hogy tényleg kiderüljön, valóban hatezren kerülteke az utcára a közoktatásban, mint ahogy azt a pedagógusok szakszervezetének január 10i petíciója állítja, vagy a Munkaügyi Minisztérium adatai az igazak, amelyek ennek a feléről sem szólnak. Továbbá, igazake azok az állítások, amelyek a kötelező óraszámok közeli emelésével ijesztgetnek, vagy tényleg az a helyzet, hogy Európában egyike vagyunk azon országoknak, ahol a pedagógusok a legkevesebb kötelező óraszámmal dolgoznak. Az elmúlt esztendőben az általános iskolák felső tagozat ain végrehajtott óraszámcsökkentés eredményeként országosan 34000 munkahelyet teremtett a művelődési tárca. Netán a tüzelő- és krétahiány miatt bezárt iskolák rémképe az igaz, vagy az a 2300 új tanterem és a több mint 500 tornaterem, amely az elmúlt négy évben megépült, illetve épül. Vagy a létminimum alatt élő pedagógusok tízezrei a valóság, vagy a közalkalmazotti bértáblázat 1994. évi bevezetése, amely mégiscsak garantált jövedelmet teremtett az ágazatban az elmúlt évtizedekhez képest. Tisztelt képviselő társaim! Az elmondottakból is kitűnik, hogy olyan fontos kérdésekkel és ellentmondásokkal állunk szemben, amelyek feldolgozására egy politikai vitanap alkalmas teret ad. Azt gondolom, e vitanap megtartását a Parlamentben ülő valamennyi pártnak támogatnia k ell. Én már e falak között az oktatási törvény vitájakor is elmondtam, hogy a nemzet felemelkedése iskoláinkon, pedagógusainkon múlik. Ezt most is vallom, és ezért teszem dolgom. Épp ezért közös érdeke a tárcának, a szakszervezeteknek, a pártoknak, a szülő knek – és még folytathatnám a sort másokkal is – , hogy valóban tiszta képet nyerjünk arról, melyek voltak az elmúlt esztendők, sőt a korábbi évtizedek mulasztásai és hibái, amelyekért vállalnunk vagy vállalniuk kell a felelősséget
