Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 14. hétfő, tavaszi ülésszak 3. nap (360.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - PÁL JÓZSEF (MDF) - ELNÖK (Szabad György):
134 Tisztelt Ház! Amikor önálló indítványomat beadtam, he lyi, regionális, Nógrád megyei szempontok szerint indultam el. Ám kezdeményezésem jóval korábbi szempontok szerint alakult, és jóval korábbi időszakra nyúlik vissza, mégpedig a keletmagyarországi kormánylátogatások időpontjaira. Ebben az értelemben koránt sem csupán szeretett pátriám érdekében szólok, hanem az ország leszakadónak nevezett részeiért is. Falvak százaiért, családok ezreiért, komfortjuk, életminőségük javításáért, eme térség modernizációjáért. Még az elmúlt év őszén igyekeztem felhívni a figyel met a most önálló indítványban is megfogalmazott ellentmondáshalmazra. Szeptemberben tárgyaltuk a települések kedvezményezetti körének besorolási szempontjait. A vitában óhatatlanul előkerült, majd éles szóváltás tárgya lett A területfejlesztési koncepció címként jelölhető nemzeti létkérdés. A vita során kísérletet tettem arra, hogy mielőbb feloldódjék az a törvényi antinómia, amely az egyes megyékre megszületett kormányhatározat és a Parlament által meghozott LXXXIII. törvény között feszül. Szavaim nyomán akkor tárcaszintű elmozdulás nem történt. Őszre, télre feszültté vált a helyzet a kormányhatározatban érintett települések, kisrégiók önkormányzatainál. Erről a polgármesterek személyesen, levélben, sürgős telefonokkal és faxon egyaránt értesítettek. Végül a kérdés nálunk a kormányhatározat nyomán megalakult Megyei Regionális Tanács elé került. Ebben a koordinációs szervezetben a helyi képviseleten túl az érdekelt minisztériumok is szavazati joggal – s tegyem hozzá: igen aktívan – vannak jelen. Januári ülés ükön született meg a döntés, hogy a törvényi elmozdulás feloldása nélkül lehetetlen a rendelkezésre álló pénzeszközök, valamint az önkormányzatok cselekvőképességének egymásra találása. Végül is mi akadályozhatná meg a rendelkezésre álló költségvetési pénz ek és az önkormányzatok egymásra találását? A korszellem politikai szempontjai két ilyen szerelmest aligha sodorhatnak a tragikum irányába. De miről is van szó, tisztelt Ház? Mindössze egy mondatról. Az 1992. évi LXXXIII. törvény 52. §ának (4) bekezdésérő l, amely hatályát vesztené. Ezáltal lehetővé válik, hogy a területfejlesztés kedvezményezett területein az összes állami forrásból származó támogatás legnagyobb mértéke: a beruházási költség 100%a is odaítélhető legyen. Mivel módosító javaslatom az összes állami támogatás mértékére vonatkozik, az önkormányzatok előtt megnyílik a lehetőség, hogy a különböző célalapokból és támogatásokból akár a teljes beruházás költségének forrásfedezetét is biztosíthassák. Miért fontos ez? Nos, itt megállok. Magyaráznom ke llene mindezt? Akinek igen, annak már a valóságismeretén aligha változtathatnánk. Ő bizony nem látott még nehéz sorsukban magukra hagyott, az elmúlt évtizedekben koncepciózusan lerontott régiókat, térségeket, s mindezek fölött nem érzékelte azt a fölcsihol ódott életkedvet, amely az önkormányzatiság elvének bevezetésével történt, leváltva ezzel a nyomorító tanácsrendszert. Ma elmondhatjuk, jövőt megalapozó, legjobb nemzeti beruházásunk egyike az önkormányzatoknak megfontoltan adott pénzeszköz. Ehhez aligha k ell elhúzódó plenáris vita, elegendő az illetékes bizottságok szakmai minősítése. S ennyi, tisztelt Ház, talán elegendő a kivételes eljárás indokául is. Végezetül… ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt képviselő úr, túllépte az indoklásra rendelkezésre álló idők eretet. PÁL JÓZSEF (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Azt gondolom, hogy amikor majdnem egyöntetűen napirendre vette a Ház, talán ezt most a sürgős és kivételes eljárás tekintetében is várhatjuk. Köszönöm szépen. (Taps.) Határozathozatal ELNÖK (Szabad Györg y) :
