Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 29. kedd, tavaszi ülésszak 17. nap (374.) - Az árutőzsdéről és a tőzsdei határidős ügyletekről szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
1204 A mi megítélésünk szerint talán célszerűbb lett volna – éppen a tőzsde iránti bizalom, éppen az elszámolóháznak a garanciális szerepe érdeké ben – , hogyha itt most nem néhány hevenyészett bekezdéssel – mint itt a törvény 24. §a teszi – egy külön tőzsdei elszámolóház intézményt is intézményesítünk, amellyel kapcsolatban sem annak a tőkeellátottságára, sem egyéb garanciális szabályaira vonatkozó an nincsen elég feltétel szabva. Ha a különféle tőzsdék elvileg létrejöhetnek, és azok külön elszámolóházakat hoznak létre, akkor azt, gondolom, nem biztos, hogy ez az, ami elősegíti azt, hogy Magyarország a térség megbízható pénzügyi központja legyen; és ennek van egy olyan következménye is, amely szintén az ExIm Bankról és az Exportgarancia Rt.ről szóló törvény mögött lévő elszámolóházszabályozáshoz kapcsolódik. Hogyha az értékpapírügyletekben is arra törekszünk, hogy ne kelljen feltétlenül drága költs éggel minden részvényt kinyomtatni, ezt a célt is jobban szolgálhatná, hogyha egységes, egyetlen elszámolóházzal indulnánk kezdetben, és ennek a tapasztalatai alapján szűrnénk le, hogy valóban szükség vane ezen túl további elszámolóházak intézményesítésér e. Azonban, tekintettel a bevezetőben elmondott szempontokra, arra, hogy valóban, a jogi szabályozás mégis – akármilyen is, ha van – előrelépés a jelenlegi helyzethez képest, és elfogadva azt, hogy ez a kompromisszum született, ez jobb a semminél, fenntart va azt, hogy lehet, hogy célszerű utána meggondolni mind a tőzsdék egységes szabályozását, mind pedig az elszámolóházak egységesítését a későbbiek folyamán, de a FIDESZfrakciónak sincs ellenvetése az ellen, hogy ezt a törvényt a módosító indítványokkal eg yütt elfogadjuk – tehát ilyen módon számunkra is kiindulásként elfogadható. Köszönöm szépen. (Gyér taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megkérdezem, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja állíte szónokot. (Senki sem jelentkezik.) Nem. A függetlenek részé ről fel kíváne valaki szólalni? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, hogy most kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra? (Dr. Becker Pál jelzésére reagálva.) Igen, megadom a szót. Dr. Becke r Pál pénzügyminisztériumi államtitkár válasza BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak néhány mondatban hadd térjek ki a felvetésekre. Úgy é rzem, az elhangzottak alapján nyugodtan mondhatom, hogy egyetértés van közöttünk abban, hogy a Kormánynak is szándékában állt egy közös törvény megalkotása; de ahogy Tardos Márton úr is elmondta, ez olyan jellegű technikai problémákat vetett föl, amelyekne k megoldása nagyon hosszú időt igényelt volna, és ezzel az árutőzsde olyan hátrányba került volna, amit nem szabad megengednünk. Szó volt itt az elszámolóházakról, hogy miért kell két vagy több elszámolóház. Itt az a furcsa eset áll elő, amikor egy konzerv atív koalíció liberálisabb, mint a liberális ellenfele, illetve ellenzéke. Valóban, nagyon sok érv szól amellett, hogy kezdetben csak egy elszámolóház legyen. Mi azonban úgy gondoltuk, hogyha egyformán szabályozott ezeknek a házaknak – elszámolóházaknak – a működése, akkor döntsön a piac arról, hogy melyik alkalmasabb a feladat betöltésére. Teljes mértékben igazat kell adnom Katona Béla képviselő úrnak: nem mindig volt tökéletes a felügyeletekkel kapcsolatos törvényhozás, az elején kevés jogkört adtunk a fe lügyeleteknek, és azután kellett ezt megerősíteni. Szeretném azért ezzel kapcsolatban elmondani: én emlékszem a költségvetési bizottságban, illetve a Parlament plenáris ülésein folytatott vitákra, ahol – ha nem is minden esetben – fölfölmerült az a gyanú, hogy a szigorú szabályozással a Kormány rá kíván telepedni ezekre a szférákra, és a kölcsönös kompromisszum eredménye volt az, hogy liberálisabb szabályozást fogadtunk el. Ez természetesen nem vonja kétségbe azt az állítást, illetve annak igazságát, hogy valóban kemény szabályozási feltételeket kell megalkotnunk.
