Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 28. hétfő, tavaszi ülésszak 16. nap (373.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
1175 form ában, különböző precizitással körülírva a szivattyúzás feltételeit határozzák meg. Én is úgy értem, hogy kizárólag abból az egyetlen megfontolásból kiindulva, hogy ez valamilyen taktikai megfontolásunkat szolgálja. Tehát nem egyezik azzal, amit a szlovák f él szokott mondani, nem egyezik azzal, amelyik a 77es egyezményekből következne. Tehát valami más, nem lehet hivatkozási alapnak tekinteni majd a hágai bíróságot. Ezek – a meggyőződésem szerint – mind olyan érvek, amelyek a valóságban egy jó tárgyalási ta ktika mellett teljesen feleslegesek. Azt hiszem, hogy a magyar diplomácia és a szakemberek ebben a vitában megfelelően tudnak érvelni amellett, ha véletlenül a szlovák véleménnyel is egybeeső, ideiglenes megoldást alkalmazunk. Ebből még nem következik az, hogy elfogadtuk egyszer s mindenkorra az ő álláspontjukat. Tehát szerintem jó lenne, ha a szivattyúzásra vonatkozó ilyen típusú érvelés elmaradna. Különben azt hiszem – és ezt vízügyesek mondják – , hogy a szivattyúzás töredékében sem oldana meg annyi átmen eti környezeti problémát, mint amennyit a fenékküszöb megoldana, hiszen az a vízmennyiség, amely a szivattyúzás révén viszonylag gyorsan keresztülfolyna a Duna medrén, nem oldaná meg sem a talajvízutánpótlás kérdését, nem oldaná meg az élővilág szükséges vízellátásának a probémáit sem, és tulajdonképpen semmi más: víz lenne a mederben, valamilyen kis mennyiségben. De lehet, hogy tökéletesen tévedek, mert én is elmondhatom, hogy abszolút nem tartozom semmiféle vízügyi lobbyhoz, soha nem tartoztam, soha nem foglalkoztam, sem korábban, sem a legutóbbi időkig a vízlépcső kérdésével, nem is nagyon érdekel sem politikai, sem más szempontból. Csak túl kellene esnie ezen az ügyön a magyar Parlamentnek, ezért foglalok benne ezen módon állást, ahogy ezt elmondtam. Az elektronikus szakma – azt hiszem – nem feltétlenül vízügyi lobby kérdése, sőt ha hozzáteszem, hogy még csak nem is laktam, nem is kívánok képviselőként indulni a Szigetközben, akkor még inkább érthetik, hogy semmiféle ilyen típusú megfontolás ebben az ügy ben nem vezérel. Ezeket a szempontokat is figyelembe véve javasolom, ahogy a Kormány képviselője támogatta a különböző bizottságokban az általam benyújtott módosító indítványt, miszerint ne a Parlament döntsön a műszaki megoldás kérdésében, a Parlament ezt erősítse meg. Javaslom képviselőtársaimnak, hogy most az egyszer szavazzanak együtt a Kormánnyal. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fiatal Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Pap János ( FIDESZ) PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Tisztelt Képviselőtársaim! Keresztes képviselő úr szavaira szeretnék reagálni. Nem tudom, honnan idézte azt, amit mondott és nekem tulajdonított. Azt gondolom, ilyet nem mondtam. Elhiszem, hogy a Házban nagyon sokan nem olv asták el, hogy milyen jelentések vannak, de azt gondolom, akkor Keresztes képviselő úr sem olvasta el, bocsánat, hogy ezt mondom, de akkor tudná volt miniszter úr, képviselőtársam, hogy a Tudományos Akadémiának a jelentéséből idéztem, és aggályaimat ez ala pján vetettem fel. Tehát azt gondolom, hogy nagyobb szakember őnáluk talán nem kell, s a bizottságban kialakított és egyébként a Parlamentben elmondott véleményemet is nagy részben ezen anyagokra támaszkodva mondtam el. Az már egy érdekes része a dolognak, Keresztes képviselő úr mondta, hogy érzelmeket ne vigyünk bele a kérdésbe, ahhoz képest, hogy módosító indítványt nem adott be képviselőtársam, eléggé érzelmekre apellálva mondta el beszédét. Természetesen ez nem baj. Csak pont ő kérte azt, hogy ezt ne te gyük. Azt is elmondtam a múltkori beszédben, hogy ne tekintsünk nagyon vissza. Mert ha nagyon visszatekintünk, akkor én egy 1990 júniusi anyagot tudnék hozni, amikor az akkori Keresztes miniszter úr azt mondta, hogy ráérünk, amíg nem történik semmi, addig nincs semmi baj. Jelentem,
