Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 28. hétfő, tavaszi ülésszak 16. nap (373.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KERESZTES K. SÁNDOR (MDF)
1171 Az is igaz persze, hogy ennek során a felelősség kérdését sem lehet megkerülni, épp úgy, mint a hitelességét, amit Jávor Károly vetett fel. Mert ezeknek is van tanulsága. Azt hiszem, nem vitatható, hogy a Kormány eddigi politikáját ebben a témában alapvetően az Országgyűlés döntései szabták meg. Pap András ezt ki is fejtette, amikor azt mondta – idézem – : "Az Országgyűlés és a Kormány határozatainak tökéletes összhangja nagymértékben szolgálta a lehetséges kibontak ozást." Még jó, hogy a "lehetséges" és nem az "eredményes" szót használta. Az is érthető viszont és természetes, hogy a Parlament döntéseit az egyes kérdésekben illetékes bizottságok véleménye alapvetően befolyásolja, hiszen abból a feltételezésből indulun k ki, hogy ott működnek a témához értő és hiteles szakemberek, mint ahogy erre Jávor Károly apellált is. Nos, ha így van, gondolkodjunk el már azon, mennyire volt sikeres az általuk meghatározott eddigi Bőspolitika, és vonjuk le ennek a konzekvenciáit a m ostani döntés előtt. De nézzük a konkrét érveket! Áttekintve a hozzászólásokat és a bizottsági vitákon elhangzottakat, megállapítható, hogy ott igazán komoly megfontolást igénylő ellenvetések, nem ökológiai, hanem jogi szempontból merültek fel, taktikai je lleggel. Azt legutóbb már kifejtettem, hogy a végleges hágai döntést, ha egyáltalán befolyásolná valahogy az ideiglenes vízpótlás fenékküszöbös módja, azt inkább pozitív, mint negatív módon tenné, ahogy ezt más hozzászólók is megerősítették. A másik oldala a kérdésnek az, hogyan befolyásolja a mostani döntés a folyamatban lévő eljárást. Ezzel kapcsolatban használta valaki a "tragikus" jelzőt, hivatkozva mértékadó nemzetközi jogászokra. Ha azonban közelebbről megnézzük, akkor ezek az aggályok korántsem olyan dramatikus megfogalmazásúak, mint ahogy azt itteni interpretálásuk alapján gondolnánk. A vonatkozó fenntartásokban egy tartalmi és egy eljárás jellegű ellenérv fogalmazódott meg. Az előbbi két kiváló tanszéki nemzetközi jogásztól származik, mondván, hogy a fenékküszöb építése olyan benyomást – hogy az általuk említett tudományosabb kifejezést használjam – , percepciót kelthet a hágai bírókban, hogy lám, meg lehet oldani a problémát ilyen egyszerű módon is, akkor minek fárasztjuk vele a tisztelt bíróságot. N os, én nem vagyok jogász, és nem ismerem a hágai bírókat, de látatlanban több judíciumot feltételezek bennük, szóval, több ítélőképességet annál, mintsem hogy ne tudjanak egy kárenyhítő intézkedést megkülönböztetni a peren kívüli megegyezéstől. Azt még egy laikus jogász is képes felfogni, hogy attól nem lesz több vizünk, tehát igényünk nincs kielégítve, ha a meglévő szűkös mennyiséget egy gáttal ideoda terelgetjük racionális okokból. Ez a percepciós érv tehát nem igazán meggyőző. Hozzátéve ehhez megfontolá sra még azt is, hogy a hágai nem magyar jogi képviselőink érthető okokból a per minél simább vezetésében érdekeltek. Nyilván nem támogatnak olyan megoldást, amely nekik többletmunkát jelent, bármilyen érvek szólnának is mellette itthon. De a magyar Parlame ntnek nem az a dolga, hogy hágai ügyvédeink munkáját tegye a lehető legkönnyebbé, hanem az, hogy az ügy magyar szempontból itthon is, bel- és külpolitikailag is optimális megoldását keresse. És ennek a fenékküszöb sokkal jobban megfelel, mint a szivattyúzá s. Komolyabban vehető egyes külügyes jogászaink aggálya a döntés időzítésével kapcsolatban. Hogy tudniillik az ideiglenes intézkedés kérésére való jogunkat vesztjük el, ha a vízmegosztási javaslatra vonatkozó végleges döntés közlése előtt teszünk önhatalmú lépéseket. De mi van akkor – kérdezem – , ha mondjuk a szlovákok majd ősszel döntenek, hogy nem adnak több vizet? Ki van zárva ez? És rá egy évre, ahogy várható, Hága azt mondja, hogy igenis adjanak nekünk, mondjuk, 600 m3t, amikor már kész lesz a C válto zat most indított második üteme? Akkor előrébb leszünk a mai helyzetnél? Akkor a szlovákok érdekeltek lesznek még bármiben? De tegyük fel, hogy ebben tévedek. Akkor sem értem azt a logikát, amely szerint a fenékküszöb kizárja az ideiglenes intézkedést, a s zivattyúzás nem. Miért? A vízmennyiségek között nincs
