Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 8. kedd, tavaszi ülésszak 2. nap (359.) - Egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az előadóművészek, a hangfelvételt előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961-ben Rómában létrejött nemzetközi egyezményhez csatlakozá... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
115 Tisztelt Országgyűlés! A szellemi munkának az infrastruktúrája részben a szerzői jog és az iparjogvédelem, ezért az a véleményünk, hogy a szellemi munka elősegítését az Országgyűlés nem tudja jobban támogatni adott gazdasági helyzetben, mint hogy a vonatkozó jogi szabályozást a kor követelményeihez igazítja. Az iparjogvédelmi és a szerzői jogi törvények 1969ben születtek meg. A maguk idejében modernek voltak, ez az új gazdasági mechanizmus időszaka volt. Ma már azon ban számos kérdés tekintetében inkább visszahúzzák a szellemi munkát, mintsem hogy segítenék azt. Azok az indokok, amelyeket államtitkár úr a törvényjavaslattal kapcsolatban elmondott, helytállóak, s az SZDSZ parlamenti frakciója azt gondolja, hogy ezeket a Parlamentnek gyorsan el kell fogadnia, hogy minél előbb hatályba lépjenek. Egy megjegyzést szeretnék azonban tenni: az SZDSZ úgy gondolja, hogy a Kormány jobban tette volna, hogyha ezt a törvényjavaslatcsomagot nem a választásokat megelőzően, hanem még a választásokat követően, tehát 1990ben a Parlament elé hozta volna. Azt hiszem, hogy az ország javát ez szolgálta volna, és meggyőződésem, hogy a kormánykoalíció és az ellenzéke között is jóval kevesebb konfliktus, jóval kevesebb vita lett volna akkor, h ogyha ilyen, valóban előremutató törvényeket tudtunk volna tárgyalni. Az SZDSZ parlamenti frakciója tehát örömmel támogatja a törvényjavaslatcsomagot. Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, hog y a Kisgazdaképviselőcsoport állíte előadót. Nem. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében dr. Schiffer János kért szót. Kérem. Felszólaló: Dr. Schiffer János (MSZP) SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az én örömöm nem olyan osztatlan, mint Eörsi Mátyásé, és ezért is gondoltam, hogy egypár gondolatomat megosztom a tisztelt Házzal, annak ellenére, hogy benyújtott módosító javaslataim – amit nagyon sajnálok – nem kapták meg azt a támogatást, amit itteni vitára alkalmassá t ette volna. Én azt hiszem, hogy a Ház tévedésben volt akkor, mikor ezt a törvényt kivételes eljárásban tárgyalta. Azt hittem én is, és többen azt hittük, hogy egyszerű jogharmonizációs probléma megoldásáról van szó, én azonban úgy gondolom, itt többről kel lett volna és kellene beszélni. Említették itt azt, hogy tulajdonképpen egy 1969ben elfogadott törvényről van szó. Én ezt nem ítélem meg olyan pozitívnak a szerzői jogi törvény oldaláról, mint az iparjogvédelem keretében. Azt hiszem, hogy az a törvény, ami 1969ben született, akkor sem volt modern. Úgy lehet mondani, hogy elég paternalista módon próbálta a monopolisztikus intézményekkel, kiadókkal, Televízióval, Rádióval szemben a szerződő szerzőket védeni oly módon, hogy p ont a szerződési szabadságot korlátozta, és így ellentmondást hozott létre. Azt gondolom tehát, hogy nem lehet olyan törvényt érvényben hagyni, amely ilyen monopolisztikus rendszerben jött létre. Ugyancsak viszi tovább magán ennek a régi rendszernek a hagy ományát a törvény, és nem nyúlt hozzá a Kormány, mikor módosította a törvényt, például a honoráriumrendszerhez, ami ma is nevetséges módon történik, a törvény alapján a miniszternek kell megállapítania, hogy mi a honoráriumrendszer, tól – ig határt lehet meg határozni, senki, egyetlenegy szerződő fél ezt a kérdést nem tartja be. Másik problémám a javaslattal az, hogy itt tényleg nemzetközi szerződéseknek a beiktatásáról van szó, de úgy érzem, hogy míg itt az államtitkár úr és maga a törvényjavaslat indoklása i s szépen, részletesen indokolja az oltalom – szabadalmi oltalom, eljárási oltalom – közötti különbséget, és ennek hatását, nem vagyok igazából meggyőződve még itt a kétszeres indokolás hatására sem arról,
