Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ZSEBŐK LAJOS (MDF)
1121 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Két név van a monitoron. RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Szeretném kérni minden képviselőtársamat, aki vízért beszél, minél többet beszélünk, annál kevésbé van lehetőség az általá nos vita lezárására. Többen többször beszéltek. Nagyon megkérem őket, a lehető legrövidebbek legyenek, mert ha nem tudjuk ma lezárni az általános vitát, akkor a Szigetközben nem lesz víz. Aki vizet akar, nem beszél korlátlanul. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyá s) : Mindenki hallotta a képviselő úr felszólalását. Nyilván kiki a maga módján figyelembe veszi. Egyébként valóban arra törekszünk, hogy lezárjuk a vitát. Megadom a szót Zsebők Lajos képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Zsebők Lajos (MDF) ZSEBŐK LAJOS (MDF) Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Igaza van Rab Károly képviselőtársamnak, egyetértek vele. Nem akarom elismételni az általam korábban elmondottakat. Nem változott a véleményem, csupán néhány megjegyzést, gondolatot szeretnék ahhoz fűz ni, mivel egy általános vita van, és a Parlamentben a vitának szerintem helye van. Ezért vagyunk itt. De ez semmiképpen sem időhúzási szándék, gondolatomat pontosan azzal szeretném zárni, hogy mennyire nem időhúzási szándék vezeti azokat, akik a vízlépcsőb izottságban a vízpótlásról beszéltek, beszélgettek és vitatták azt. Az első kérdés az itt elhangzottak alapján valóban az, hogy mekkorát harapjunk a problémahalmazból. Az elhangzottak alapján bátran merem állítani, hogy nem lehet csak a fenéklépcsőről besz élni, vagy csak arról, hogy helyette szivattyúzás, mert az összefüggések, az egész probléma sokkalsokkal bonyolultabb. Az elhangzott felszólalások azt bizonyítják, hogy egy fenékküszöbnek igen komoly kihatásai lehetnek a későbbiekre nézve. Nem kívánok rés zletekbe bocsátkozni, de aki a szivattyús vízpótlást szorgalmazza, aki a fenékküszöböt szorgalmazta, mindenki egy összefüggésrendszerben beszélt, aminek az a lényege és az a következménye, hogy ennek a fenékküszöbnek vagy nem fenékküszöbnek igenis kihatása i vannak az egész problémastruktúrára és a későbbiekre nézve. A következő kérdés az volt, sokat vitatkoztunk, elhangzottak nagyon okos vélemények, amelyekben én is osztozom, mert valóban, ez a kérdés nem igaz, hogy csak szakmai kérdés, úgy sem igaz, hogy c sak szakmainak szabad lennie. De nem igaz az sem, hogy csak politikai kérdés, és csak politikai döntést kell hozni. Nem is létezik az én felfogásmódomban olyan, hogy egy kérdésről, egy törvénytervezetről, egy javaslatról csak szakmai döntést vagy csak poli tikai döntést hozzunk. Nem lehet kettéválasztani! A szakmai döntéseknek kemény politikai vonatkozásai vannak, és ugyanígy a politikai döntés sem áll meg önmagában, mert szakmai tartalma van. Nem is érdemes róla vitatkozni, mint ahogy nem is lehet ezt a dol got kettéválasztani. Azt is elhiszem – de nem csak az egyik félnek – , hogy egy döntésnek nemcsak racionális, hanem érzelmi elemei is vannak. Biztos, hogy vannak érzelmi elemei mindkét oldalon. Mindkét álláspont képviselőinél vannak érzelmi elemek, mint aho gy az ember nem is hozhat csupán és tisztán racionális alapon döntéseket. A harmadik leglényegesebb szerintem, ami itt a vitában elhangzott, és jellemezte, hogy mennyire kiterjedt a kérdés, hogy miért nem kötöttünk kompromisszumot. Miért nem úgy dolgozott a környezetvédelmi bizottság, hogy kompromisszumot érjen el? Én szinte mindegyik tárgyaláson ott voltam, az országhatáron belüli tárgyalásokon és a szlovák, korábban csehszlovák féllel folytatott tárgyalásokon. A kompromisszum a szlovák fél számára csakis a dunakiliti mű üzembe helyezését jelentette volna. Semmiféle más kompromisszum nem fordulhatott volna elő, mert nem fogadták el. Csakis ezt nevezték kompromiszszumnak.
