Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - GALI ÁKOS, DR. (KDNP)
1093 Azt kell mondanom, hogy a Kóródi Mária által megkezdett gondolattal folytatom, egyrészt a munkanélküliség létező problémájá val kapcsolatban, másrészt pedig a kezelés módjával kapcsolatban. Azt, hogy Magyarországon munkanélküliség van, elég régóta tudjuk; hogy ez meglehetősen jelentős mértékű és meglehetősen sokkszerűen tört rá a magyar társadalomra, azt is tudjuk. Ma, ha megné zzük a statisztikai adatokat, azt látjuk, hogy 600000 fölötti a regisztrált munkanélküli, a munkanélküliségi ráta meghaladja 12%ot. De ehhez hozzátehetjük azt is, hogy körülbelül egy év óta nagyon lassú, de folyamatos csökkenési tendenciát lehet kimutatni . Ezt ne hallgassuk el, hiszen mostanában nem sok okunk van örömre a gazdasági helyzet miatt. Ezt mindenképpen jegyezzük meg, főként úgy, hogy ezzel párhuzamosan a foglalkoztatáspolitikára fordított kormányzati pénzeszközök nőnek. Ezek a múlt évben meghala dták az 50 milliárd Ftot. Tehát azt kell mondanom – nemcsak kormánypárti képviselőként a mundér védelmében, hanem tényszerűen – , hogy nem ez az a terület, ahol a Kormánynak különösebben szégyenkeznie kell. Úgy gondolom, hogy Kóródi Mária felszólalása – kr itikai felhangja ellenére – igazolja, hogy ebben eléggé lelkiismeretesen járt el a kormányzat. Végül is azt kell mondanom, hogy a redukált törvényjavaslatnak mind a négy elemével a Kereszténydemokrata Néppárt részéről egyetértünk. Végre valamit csökkenteni tudunk, és a munkaadói járulékot foglalkoztatáspolitikai célokra fordítanánk. A közhasznú foglalkoztatást, illetőleg ennek központi támogatását is nagyon jónak tartjuk, bár meg kell mondanom őszintén, hogy mindenkit óvnék bizonyos illúzióktól. Önmagában a közhasznú foglalkoztatás Magyarországon soha sem lesz átütő siker, de azt meg nem tudom mondani, hogy miért. Azt hiszem, a törvényi szabályozás teremtse meg a lehetőséget arra, elsősorban az önkormányzatoknak, hogy élhessenek ezzel az eszközzel, de túlzot tan nagy várakozást ehhez ne fűzzünk. Mindenesetre a törvényben érdemes ennek hangsúlyosabb szerepet adni. A másik két indítvány, amit elfogadásra javasol a hatpárti megegyezés, úgyszintén megfelel számunkra. Programunkban mi is hangsúlyos szerepet szánunk a munkanélküliség kezelésének, nemcsak a választásokra tekintettel, ezt meg kell mondanom őszintén, nem kívánok kampányfélórába kezdeni, de már 1992ben a gödöllői programunkban is megvoltak ennek az alapelemei. Mi tehát támogatjuk többek között például a Munka Törvénykönyvének módosítását is a miniszter úr által kifejtett okokból. Egyetlenegy dolgot hadd mondjak meg még befejezésül, hiszen nem kívánom megismételni azt, amit a miniszter úr és Kóródi Mária a javaslatok érdekében elmondott. Tegnap a magyar O rszággyűlés meggyőző többséggel elfogadott egy olyan határozatot, amelyben felhatalmazta a Kormányt arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelmünket, illetve a tagsági kérelmet adja be. Tudjuk azonban, hogy ennek első, megelőző lépcsőjeként korá bban társulási szerződést kötöttünk az akkor még Európai Közösségnek nevezett országcsoporttal. Ennek a társulási szerződésnek van egy címe, amely kifejezetten a munkaerő szabad áramlásával foglalkozik. A tegnapi vitában elhangzott az – bocsánatot kérek, n em tudom egészen pontosan, melyik párt képviselője részéről – , hogy ez milyen lehetőségeket ad majd a magyar munkavállalóknak a közösségen belüli foglalkoztatás szempontjából. Nem akarom magamra vállalni az illúzióromboló szerepét, de ismét csak nagyon óva tos magatartásra intenék ezzel kapcsolatban. Aki ismeri ennek a társulási szerződésnek a szövegét, az tudja, hogy ebben a fejezetben ilyen kitételek szerepelnek például a foglalkoztatáspolitikával és a munkaerő szabad áramlásával kapcsolatban, hogy "…amenn yiben a közösségen belüli foglalkoztatási helyzet megengedi". Rengeteg ilyen feltételes megfogalmazás van. Tehát amikor mi rendkívül helyesen a magyar lakosság számára az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat egy nagyon nagy pozitívumnak, előrelépésnek áll ítjuk be, akkor ne úgy jelenítsük meg ezt például a foglalkoztatáspolitika oldaláról, mintha az Európához való csatlakozásunk oldaná meg a foglalkoztatási problémát. A magyar jövőt, a magyar foglalkoztatáspolitikát döntően itt, a határokon belül kell megol dani. Arra nem szabad számítani, hogy az Európához való csatlakozás
