Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - PETRENKÓ JÁNOS (független)
1087 Nagyon szeretném az önök figyelmét felhívni a következőkre: Négyszer ráncigáltak az ügyrendi bizottságba, hogy megtárgyalják ezt a dolgot, mind a négyszer határ ozatképtelen volt az ügyrendi bizottság, ötödszörre kitalálták, hogy nem is az ő kompetenciájuk. Hallomásból tudom – de pontos információkkal rendelkezem – , hogy a végén a gazdasági bizottság keze volt benne a dologban; végeredményben a gazdasági bizottság elnöke és az új állami kamara elnöke összedugta a fejét és megállapították, hogy amennyiben ez a törvény létrejönne, abban a pillanatban a vezetőgárda jó része kiesne ebből a nómenklatúrából. Nem tudom, hogy a magyar Parlamentnek és a magyar közvéleményne k vane olyan hatásköre, hogy egyedül azokat díjazzák Magyarországon, akik a dolgozók munkanélkülivé válását "elősegítették"?! A szerencsétlen munkanélküliek gyakorlatilag kint vannak az utcán, most nem tudják, hogy hová tegyék magukat. Nem tudják, hogy a vezetőik hogyan maradhattak még három évnél tovább is ugyanabban a beosztásban, lassan miniszterelnöki fizetéssel! Gyakorlatilag – parlamentarizmus esetén – nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen törvény nem kerül a Ház elé; miért nem a Ház tárgyalta ezt meg ? Azért, mert nagyon féltek tőle, hogy miután ilyen nagy számmal megszavazták, ez a törvény valószínűleg át is ment volna. De hogy továbbmenjek: azt mondták a gazdasági bizottságban, hogy ez alkotmányellenes. Én fel szoktam készülni, és kértem az Alkotmány bíróságtól egy állásfoglalást. Nagyon jól tudtam, hogy az Alkotmánybíróság törvény nélkül nem foglal állást, mert nem teheti meg, majd csak a megszavazott törvényről tud állást foglalni, azt elfogadni vagy alkotmányellenesnek minősíteni. Nem tudom, hogy ak kor Takácsy úr a bizottság előtt miért beszélt arról, hogy valószínűleg ez a törvény alkotmányellenes. Dr. Holló András írta nekem ezt a véleményt, hogy az Alkotmánybíróság nem tud állást foglalni, mivel nincs törvény. Én ezt tudtam, de azért, nehogy azt m ondják, hogy nem kértem be, kénytelen voltam ezt megtenni. A másik nagy probléma, hogy ezzel a törvénnyel nem értett egyet senki. Ez nagyon érdekes, ugyanis a gazdasági bizottság alelnöke és a jelen lévő bizottsági tagok 8 igen szavazattal, 2 tartózkodássa l és 2 nem szavazattal megszavazták a sürgősséget, és megszavazták ennek a törvénynek a napirendre tűzését. Nagyon sok energiába kerülhetett megoldani, hogy ez ne kerüljön napirendre. A házbizottságban frakcióvezetőnk, Fodor úr többször, de méltánylást nél külözve fejezte ki, hogy tegyék napirendre, erre mindig elutasító válasz született. Valószínűnek tartom, hogy ebben a ciklusban ez nem jön létre, de valamikor majd úgyis meg kell ezt tenni. Arra kérném az itt jelen lévő parlamenti képviselőket és a Kormány tagjait, nem beszélve a munkaügyi miniszter úrról, ugyanis talán az ő legnagyobb problémája a mai bonyolult munkanélküli helyzetben, hogy saját magának se tud képet adni, hogy miért vannak még a helyükön ezek a vezetők. Gyakorlatilag például nem tudták me goldani a munkát egy foglalkoztatási társulásban két év alatt, és a dolgozók természetesen joggal mondják, hogy ők két évig dolgoztak, miért nem teremtették meg a lehetőséget, hogy ők munkához jussanak?! Azért nem teremtették meg, mert olyan vezetőket beto noztunk be, akik erre teljesen alkalmatlanok! Ezt mutatja az eredményük. Tehát egyértelmű, hogyha egy ilyen törvényt, egy ilyen nagy horderejű törvényt nem hozunk be a Parlament elé, akkor ennek az ódiumát vállalnunk kell. Nagyon szépen kérem, hogy amikor majd a munkástüntetések fel fognak erősödni, mert valószínű, hogy ennek hatására egyértelműen egyre több munkavállaló fog az utcára kerülni, a vezetés pedig mind marad vezetői állásban, tehát hadsereg nélküli tábornokok lesznek. Ezt pedig, azt hiszem, seho l nem szokták díjazni, hanem másképp fejezik ki. Ennek újragondolására kérem a Kormányt és a Parlamentet, hogy vegyék napirendre. Amennyiben tárgyalásra a Ház elé kerül és a Parlament ezt tényleg elveti, akkor ezt tudomásul veszem, és nagyon szégyenkezve e lsomfordálok innen. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
