Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - Napirend előtt - TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
1085 Megkérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket. Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm megjelent képviselőtársaimat, kedves vendégeinket, a közvetítésre figyelő minden honfitársunkat. Tavaszi ülésszakunk 15. ülésnapját megnyitom. B ejelentem, hogy az ülés vezetésében Glattfelder Béla és – reményeim szerint – Szabó Lajos jegyzők lesznek segítségemre. Mai ülésünkről való távolmaradását előzetesen 16 képviselőtársunk jelentette be. Amennyiben valamelyikük mégis meg tudott jelenni, kérem szíves jelzését. (Nincs jelentkező.) Senki sem jelentkezett. Napirend előtt Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt képviselőcsoportja támogatásával Tamás Gáspár Miklós, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője kíván elsőként szólni. Képviselő urat ill eti a szó. Napirend előtti felszólaló: Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom tulajdonképpen két felszólalás, amelyet – időhiány miatt – egymás után fogok elmondani. Három ügyben kívánok szólni, az els ő és a második kettő nem tartozik össze. Az első ügy, amelyről beszélnem kell, egy emberi jogi probléma, amely egy szomszédos országban, Romániában vetődött fel. Mint ismeretes, 1989ben, a romániai forradalmi események során erőszakos cselekményekre kerül t sor, mint az a forradalmakban előfordul, emberek haltak meg. Ezzel kapcsolatban bírósági ítéletek születtek. Ezek közül a bírósági ítéletek közül az egyikről és a vádlottak további sorsáról szeretnék beszélni. Hét székely földművesről van szó, akik Zetel akán és Oroszhegyen belekeveredtek a forradalmi eseményekbe. Nem kívánom minősíteni a bírói ítéletet, amely őket 15től 20 évig terjedő elzárásra ítélte, de meg kell említenem, hogy Romániában a vád megbízhatósága és hitelessége szempontjából kételyek merü ltek fel, és még az események, a per idején is bírálta a romániai sajtó és a közvélemény a bíróság sommás eljárását. Önmagában ezért még nem emelnék szót. Ami megszólalásra indít, az a következő: A forradalmi események során elítélteknek a román államelnök kegyelmet adott. A kegyelem mindenkire kiterjedt, akit erőszakos cselekményekkel vádoltak a forradalmi eseményekkel kapcsolatban, kivéve a hét székely földművest. Azt gondolom, hogy a kegyelmi rendeletből való kihagyása a hét székely földművesnek diszkrim inatív jellegű, és ezzel kapcsolatban a román kormány figyelmét többen is felhívták arra, hogy itt igazságtalanság történt, így Jeszenszky Géza külügyminiszter is felhívta erre a román kormány figyelmét, továbbá Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője is le gutóbbi bukaresti tárgyalásai során; ugyancsak felhívta erre a figyelmet az Európa Tanács riporternője. Szeretném, ha a magyar Országgyűlés jegyzőkönyve tartalmazná azt, hogy az Országgyűlésben szót emeltünk ezen diszkrimináció ellen. Remélhetőleg a hét el ítélt, a hét magyar nemzetiségű elítélt sorsa a közeljövőben rendeződik, és ezt – gondolom – a Ház minden oldalán ülő képviselőtársaim éppúgy óhajtják, mint én. (Taps.) Köszönöm szépen. A következő felszólalásom hazai ügyekkel foglalkozik. Amit említeni sz eretnék, azzal kapcsolatban ugyancsak elhangzottak már nyilatkozatok, és újólag csak azt szeretném, hogy az Országgyűlés is erősítse meg azokat a véleményeket, amelyek azokkal az eseményekkel kapcsolatban hangzottak el, amelyekről beszélni fogok. Magyarors zágon politikai erőszakcselekményekre került sor az elmúlt időkben, hetekben. Három embert, Bátonyi Csabát, a Fekete Doboz operatőrét, Horváth Ernőt, a Beszélő című hetilap fotósát és
