Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 8. kedd, tavaszi ülésszak 2. nap (359.) - A Magyar Köztársaságban élő szlovén nemzeti kisebbség és a Szlovén Köztársaságban élő magyar nemzeti közösség különjogainak biztosításáról aláírt egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, a külügyi bizottság előadója:
107 erről tárgyalni, és nem itt kell öv alatti ütéseket megtenni máso k irányában, pont akkor, amikor ebben az ügyben – azt hiszem, hogy – egy véleményen vagyunk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megkérdezem dr. Salamon Lászlót, az alkotmányügyi bizottság elnökét, állíte a bizotts ág előadót. Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr, nem állítunk külön előadót. A bizo ttság megtárgyalta a javaslatot és egyhangúlag támogatja. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a külügyi bizottság állíte előadót, kérem, jelezzék. (SzentIványi István jelentkezik.) Igen, megadom a szót SzentIványi István képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, a külügyi bizottság előadójának. Felszólaló: SzentIványi István, a külügyi bizottság előadója SZENTIVÁNYI ISTVÁN, a külügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar külpolitika kevé s, de szép sikereinek egyike az a megállapodás, amelynek az elfogadásáról fog dönteni ma a magyar Országgyűlés. Az elmúlt évek tapasztalatai világossá tették számunkra, hogy a kisebbségi jogok területén elsősorban kétoldalú megállapodások útján tudunk lény egesen előrelépni. A kétoldalú megállapodások általában sokkal több jogot, sokkal több garanciát és garanciális elemet tartalmaznak, mint bármelyik, ez idő szerint érvényes nemzetközi megállapodás vagy nemzetközi szerződés. Ez a helyzet a magyar – szlovén ki sebbségi megállapodással is, amely követi az ehhez hasonlatos korábbi megállapodásokat, az itt e Házban is elfogadott, és szerencsére csak szűk kisebbség által vitatott magyar – ukrán megállapodást, illetőleg a Ház előtt fekvő magyar – horvát megállapodást is. A két ország igen korán, 1992 novemberében egyezségre tudott jutni arról, hogy a kölcsönösen egymás országaiban élő kisebbségek számára úgynevezett különjogokat, többletjogokat biztosítanak, olyan jogokat, amelyeket nem lehet pusztán és egyszerűen az egyé ni jogok szempontjából értelmezni. Gondolok itt elsősorban az anyanyelvhasználat jogára, méghozzá az anyanyelv használatának is egy nagyon kiterjesztett értelmezésére, amit ez a megállapodás tartalmaz; ez ugye jelenti nemcsak az oktatás valamennyi szintjét , de jelenti az anyanyelv használatát a bírósági gyakorlatban, a közigazgatásban és minden területen. De vonatkozik ez az anyanyelv használatára, a földrajzi nevek, illetve a helységnevek esetében is. Aki ismeri a szomszédos országokban meglevő problémákat – anélkül, hogy bármelyiket is most megnevezném – , az tudja, hogy mennyi vitát, mennyi konfliktust váltott már ki eddig is a kérdés rendezetlensége több szomszédos országban. Szlovénia példát mutatott arra – és Magyarország is, hiszen mindkét országra érv ényes a megállapodás – , hogy lehet rendezni a jelenleg érvényes európai normákat meghaladó mértékben, mindkét kisebbség számára kielégítő módon ezt a kérdést. Vonatkozik ez természetesen a személynevek használatára is, hiszen a személynév a nemzeti identit ás és az egyéni identitás fontos tartozéka; a megállapodás erre is kiterjed. Továbbá nagyon fontosnak tartom a megállapodásnak azt az előirányzatát, amely még nem ment teljesedésbe, ez az újabb határátkelőhelyek megnyitására vonatkozik. Mindannyian abból i ndulunk ki, hogy a szomszéd országok és Magyarország között a kapcsolatok csak akkor javulhatnak, ha minél több átjárás, minél több átmenet, minél több kapcsolat jön létre. Ezt kell szorgalmaznunk például a határátkelőhelyek megnyitásával is. Közismert, ho gy korábban, amikor még Jugoszlávia
