Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 22. kedd, tavaszi ülésszak 14. nap (371.) - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
1039 Diósgyőr esetében vas- és acélhulladék felhasználásával, elektromos energia alkalmazásával történő elektroacélgyártás mellett döntött a Kormány. Kérdezem tehát államtitkár urat: 1. Az ország energiamérlegében nő a villamos energia aránya. A fenti dönt és milyen hatású, azaz menynyivel nő villamosenergiafelhasználásunk, és megvannake, megleszneke ennek forrásai? 2. A szakirodalom szerint a nagyfogyasztók a világon mindenütt kedvezőbb tarifával vehetik igénybe az energiát, így az elektromos energiát is . Tervezie a Kormány a tarifarendszer módosítását – gondolok itt a villamosenergiatörvényre, amely a Parlament előtt van ennek kapcsán – , ezzel is segítve a borsodi acélgyártás talponmaradását? Várom államtitkár úr válaszait. (Taps az MSZP soraiban.) ELN ÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdésre dr. Pohankovics István ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár úr adja meg a választ. Dr. Pohankovics István ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár válasza POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelm i minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Tompa Képviselő Úr! Első kérdése – illetve végül is mind a három – arra az ed- digi kormányhatározatra vonatkozik, amely ÉszakMagyarország, Ózd, illetve Diósgyőr vas- és acélk ohászatának jövőbeli fejlesztését, szerkezetátalakítását határozta el. Az acélgyártási vertikumon megjelenő energiafelhasználásról úgy érdemes beszélni, hogy abban a térségben – reálisan számolva – , konkrétan Diósgyőrben 5600000 t éves termelésnél milyen változatok vannak a konvertergyártás esetében, illetve az elektrokemence esetében mint kőolajfelhasználás, illetve villamosenergiaigény. Azt állítja, hogy a konverter és nagykohó leállítása nem derül ki a kormányhatározatból. Az több ponton érintésre ker ül, úgy a nagykohó fenntartására vonatkozóan, mint ahogy az elektrokemence által gyártott acélterméknél arra vonatkozóan, hogy megteremtve a hulladékvasbázist, nyilvánvalóan a szükséges beruházás átfutási idejének végén – két, két és fél év után – várható an a mai technológiai elem helyett új módon kerül letermelésre az előbb említett 5600000 t. A konverteres acélgyártásnál 320000 t körüli kőolajmennyiség szükséges 500000t acélhoz, az energiaigény 80 GWh. Az elektroacélgyártásnál 120000 t kőolaj kell, és k örülbelül 325 GWh. Tehát a csökkenés 200000 t kőolajegyenérték, GWhban a villamosenergiaigény pedig 250 GWh növekmény. Ez a 250 GWh megfelel 0,25 TWhnak, amely az ország 35 TWh igényénél kevesebb mint 1%. Tehát a jelenlegi rendszer bőségesen fedezi ezt a növekményt az általános rendszerben, nem az 1%nál kisebb változások jelentenek szűk keresztmetszetet. A 200000 t kőolajnak megfelelő villamosenergiamennyiség, ha egy átlagos kondenzációs erőműben történik a termelés, megközelítően egy TWh energiát jel ent, szemben az előbb említett 0,25tel. Tehát 3, közel 4szeres növekményt lehet úgy elérni az átállással, hogy az országos energiatermelésben többet lehet előállítani a megspórolt kőolajból, mint amennyivel több az elektrokemence villamosenergiaigénye, tehát az átállás energetikailag pozitívra értékelhető. Nyilvánvaló, hogy ez a rendszer föltételezi több 100000 t, közel 1 millió t hulladékvas meglétét. Csak megemlítem, hogy olyan kicsi ország is, mint Szlovénia, 120000 tt importált Magyarországról 1993ban, 10 Ft/kg átlagáron. A következő kérdése arra vonatkozott, hogy a nagy nyugati országokban olcsóbban kapja a villamos energiát a folyamatos nagyfogyasztó, mint az átlagos. Magyarországon aki alaphálózaton vételez – és ilyen a vas, acélkohászat – , kör ülbelül 15%kal kapja olcsóbban, mint az, aki középfeszültségen vételez. Ennél nagyobb díjkülönbözet megállapítása nem indokolt. Az általános
