Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 22. kedd, tavaszi ülésszak 14. nap (371.) - A Magyar Köztársaság Kormányának felhatalmazásáról a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelme beadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (Köztársaság Párt)
1022 egyértelműen látható európai piaci és gazdasági integrálódásra, amelyből következik, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozás számára egy követendő, megoldandó kihívás és feladat. Saját gondolkodásmódom és sajá t meggyőződésem, szakmai hitvallásom szerint erre sokkal gyorsabban sor fog kerülni, mint ahogy ma itt a politikai pártok elmondták. A gazdaság és a társadalom fejlődése ugyanis át fogja törni azt a politikai lassúságot, amely az évezred utolsó éveire vagy az évezred fordulójára teszi mondjuk Magyarország teljes jogú csatlakozását. Ezért módosító indítványom szándéka semmiképpen nem e folyamat lassítására kívánt volna utalni, sőt egyértelműen egy erősítő határozat került javaslatomban a tisztelt Ház elé. Va nnak azonban benne a népszavazástól jelentős mértékben eltérő egyéb utalások is. A Kormány előterjesztése összesen háromsoros, egymondatos megfogalmazás, melyben azt írja, hogy a Kormánynak van egy remek gondolata: beterjeszteni a csatlakozást az Európai U nióhoz, és ez a Parlament adja meg a jóváhagyását. Az általam javasolt fogalmazás az európai parlamentekben szokásos, és a Kormány arroganciájától és erőszakosságától eltérően egy szolgáló kormány mondatait fejezi ki, amely úgy fogalmazódik meg, hogy a Par lament szólítja fel és adja a feladatot a Kormánynak, hogy nyújtsa be, mert ez egy társadalmi igény, ez egy szakmai kihívás, a magyar társadalomnak és gazdaságnak ebbe az irányba kell haladnia. Nem mindegy, hogy jóváhagye egy parlament valamit, vagy felad atot határoz meg a kormány számára. Szeretném azt is elmondani, hogy itt minden felszólaló parlamenti párt elmondta most már, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás egy olyan témakör, amely népszavazást igényel. Mindegy, hogy előtte, tehát a mostani pill anatban, a benyújtás előtt, vagy közvetlenül az aláírási dokumentumok megadása előtt igényele népszavazást, de népszavazást igényel. Úgy gondolom, hogy egy társadalomban, ha fontos számunkra a társadalom megszólítása és feléje üzenetek küldése, akkor ebbő l az anyagból, amit a Kormány előterjesztett, mindenképpen hiányzik az, hogy egyébként a végső döntést népszavazás fogja kimondani. Tehát el lehet itt, a Parlamentben vitatkozni a népszavazás időpontjáról, de hiányzik az előttünk lévő dokumentumból, hogy n épszavazáson kell ebben a kérdésben az utolsó szót, akár csak az aláíráskor is, megfogalmazni. A harmadik dolog, amely indítványom tartalmában a népszavazásra utal: itt szeretném elmondani, hogy a parlamenti határozati javaslat, amelyet indítványoztam, egy értelműen nem a népszavazás kiírását írja elő először, mint kötelezettséget, hanem előbb a társadalom tájékoztatását. Azt gondolom az elmúlt hetek tapasztalatából, hogy a Kormánynak remek háttere, apparátusa és pénze is van ebben a pillanatban arra, hogy e gymillió példányban hasonló tájékoztató anyagokat tudjon készíteni. Arra az indoklásra, hogy ebben a pillanatban nem lehetne miről tájékoztatni az embereket, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozás mit jelent, azt szeretném mondani, hogy ha Dénes Jáno s nem tudja, hogy miről, az engem nem zavar, nem is tételeztem fel róla. (Az elnök megkocogtatja mikrofonját.) Az azonban nagy baj lenne, ha a magyar Kormány és a magyar Parlament nem tudná jelen pillanatban – amikor a csatalkozási indítványt kívánja benyú jtani – megmondani, hogy hatástanulmányában, feladataiban hány jogszabály módosítását érinti, körülbelül milyen költségkihatásokkal jár, reálisan mennyi idő alatt lehet felkészülni a csatlakozásra, tehát ha nem tudna felkészülni, nem rendelkezne azokkal az információkkal, amelyek a népszavazás kiírásához szükségesek, amelyek a népszavazás előtt az emberek tájékoztatásához alapvetően szükségesek. Megszólíttattam, és csak a megszólításon szeretnék túlnyúlni, ennyi az anyag, amelyhez hozzá szerettem volna szól ni vagy amit fontosnak tartanék.
