Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 21. kedd, téli ülésszak 2. nap (356.) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (Szabad György): - HORN GYULA, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
91 Meggyőződésünk, hogy ebben a parlamenti ciklusban be kell fejezni a mezőgazdas ág stabil jogi kereteinek megalkotását. A külpolitika az Antallkormánynak eddig is stabil, kiegyensúlyozott ágazata volt. Ezért megnyugvással vesszük, hogy az eddigi külpolitikai vonalvezetés a jövőben is töretlenül folytatódni fog. (15.10) Különösen font os ez egy háborúval, nemzeti és etnikai felkészültségekkel terhes térségben. A szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainkban is a folyamatosságot várjuk el a Kormánytól, azt, hogy a jövőben is olyan politikát folytasson, amely alapja lehet a kölcsönös érd ekek alapján történő kapcsolatépítésnek és a bizalom erősítésének – mindig figyelembe véve a határokon túli magyarság érdekeit. Tisztelt Országgyűlés! Mindezek alapján javaslom végezetül a tisztelt Országgyűlésnek a kormányprogram elfogadását, és dr. Boros s Péter miniszterelnökké választását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka. HORN GYULA , a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka : Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajátos helyzetben van az ország Antall József tragikus halála után, és alig néhány hónappal a választások előtt: új miniszterelnököt és jogilag új kormányt választunk. Azt hiszem, a kialakult helyz etben talán lehetett volna más, ugyancsak alkotmányos megoldást is találni, amely azt jelentette volna, hogy a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezi a Parlament feloszlatását, és a mostani Kormány ügyvivő kormányként működik. Ennek a megoldásnak az lett voln a az előnye, hogy az állampolgárok választanak majd egy parlamentet, az pedig egy új kormányt, és az ország ténylegesen súlyos helyzete – főképpen gazdasági, szociális helyzete – indokolttá tette volna egy új kormányprogram kimunkálását, egy olyan kiút fel mutatását, amely a válságot kezelte volna. Mielőtt bárki félremagyarázná: itt nem az átalakulás alapvető eredményeit kívánja bárki is kétségbe vonni, hiszen köztudott, hogy lényegében működik – és jól működik – a demokratikus intézményrendszer, a többpártr endszer, a pluralizmus; folyik a piacgazdaság kiépítése, és azt hiszem, az is visszafordíthatatlan, hogy ez az ország nyugati orientációt követ. Becsülni kell megítélésünk szerint azt is, hogy ez az ország a nehéz helyzet ellenére békében, nagyobb zavargás ok nélkül létezik – és ebben egyaránt szerepe van a köztársasági elnök úrnak, a Parlamentnek, a Kormánynak, az ellenzéknek és a sajtónak is. A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója úgy ítéli meg, hogy a folyamatosság csak akkor erény, hogyha az jó p olitikát szolgál. Ha viszont a folyamatosság egy elhibázott politikához való ragaszkodást jelent, az csak a helyzetet súlyosbítja. Sajnos, ennek a lehetősége benne van az előttünk fekvő kormányprogramban. Elöljáróban szeretném leszögezni: hiányosságai elle nére javára írandó, hogy ez a kormányprogram mindenféle ideológiától mentes. Nekünk az a bajunk ezzel a kormányprogrammal, hogy sajnos, a valóságos helyzet értékelése nem felel meg a tényeknek, nem felel meg annak a helyzetnek, amely három és fél év alatt kialakult. Ebből következően aligha lehet megalapozottnak tekinteni azokat a lépéseket, azokat az ígéreteket, amelyeket a Kormány a programban megfogalmazott.
