Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 21. kedd, téli ülésszak 2. nap (356.) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (Szabad György): - KUNCZE GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
87 Ennek megfel elően fontosnak tartom leszögezni, hogy amikor a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának tagjai voksaikat az előterjesztett kormányprogram mellett terjesztik elő, és ezzel a kijelölt miniszterelnök miniszterelnökké választását segítik elő, hitet teszn ek az Antall Józsefi politika folytatása mellett. Ezt követeli tőlünk belső meggyőződésünk, de úgy gondoljuk, hogy ezt követelik azok a százezrek is, akik itt, a Kossuth téren a hideggel és az esővel dacolva órákon keresztül vártak arra, hogy leróják kegy eletüket Antall József miniszterelnök úr ravatala előtt. Azok is, akik más formában vettek részt a szertartásokon és azok is, akik a televízió előtt, azok a milliók, akik a televízió előtt gyászolták azt a férfit, aki tizenöt millió magyar miniszterelnöke volt. (Közbeszólás: Lélekben!) Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) (14.50) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka. KUNCZE GÁBOR , a Szabad Demokraták Szöv etségének vezérszónoka : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elénk terjesztett kormányprogramot gondosan elkezdve olvasni, rögtön az első oldalon egy mondattal találkoztam, amely így szól: „a Nemzeti Megújhodás Programjában vállalt feladatoknak a kormán yzati ciklusra eső részét az előző kormány jórészt elvégezte”. Aki ezt a mondatot leírta, az vagy nem olvasta a Nemzeti megújhodás Programját, vagy nem néz szembe azzal a helyzettel, ami ma az országban tapasztalható. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Engedjék meg, hogy néhány részt idézzek a Nemzeti Megújhodás Programjából. Azt mondja 1990ben, hogy az újraelosztás aránya a GDPhez viszonyítva nemzetközi összehasonlításban is magas, 60%os. Ezzel indokolja az államháztartás szükséges reformját, a költségvetés g azdálkodásának gyökeres átalakítását. Ezzel szemben – tisztelt képviselőtársaim – az államháztartás reformja elmaradt, ma a GDPhez viszonyított újraelosztási arány meghaladja a 70%ot. A Nemzeti Megújhodás Programja azt állítja, hogy a hároméves időszak v égére az infláció egyszámjegyűre zsugorodik. Az infláció az idén várhatóan 2325%ot fog elérni; ez egyszámjegyűre gyökvonással zsugorítható. (Derültség a bal oldalon.) Azt hirdeti a program, hogy befektetésösztönző gazdaságpolitikával segíti elő a vállalk ozások fejlődését annak érdekében, hogy a gazdaság növekedése beindulhasson. Beszéljenek önök a vállalkozókkal, kérdezzék meg, hogyan értékelik az elmúlt három év gazdaságpolitikáját e tekintetben. Az egyének, családok, vállalkozások megtakarításait a term elés felé tervezte terelni a Nemzeti Megújhodás Programja. Ezzel szemben az a helyzet 1993ban már, hogy a megtakarítások tömege csökken, és nem fedezi a költségvetés hiányát sem, nemhogy a gazdaságot finanszírozná. Azt ígérte az említett program, hogy 199 3ra a munkaerő árába beépülnek a valós társadalmi költségek. Kérdezem én: megtörténte ez? Azt ígéri a Kormány, hogy 1991 első fél évében kidolgozza a nagy elosztási rendszerek – úgymint egészségügy, oktatás, társadalombiztosítás, kultúra, sport – átfogó reformjára irányuló törvényjavaslatokat, és 1991 első fél évében a Parlament elé terjeszti. Nem történt meg. Azt ígéri a program, hogy 1992re új családjogi törvényt, gyermek- és ifjúságvédelmi törvényt nyújt be a Parlament elé – a mai napig nem nyújtotta be ezeket a törvényeket. 1990 őszére ígérte a nemzetbiztonsági törvény benyújtását a Parlament elé – nem történt meg. Én most csak néhány példát ragadtam ki annak illusztrálására, hogy véleményünk szerint nem történt meg a Nemzeti Megújhodás Programjának i dőarányos teljesítése sem, és 1990ben a vitában már felhívtuk arra a figyelmet, hogy a Nemzeti Megújhodás Programja megalapozatlan ígéreteket
