Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 22. szerda, téli ülésszak 3. nap (357.) - Ügyrendi - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
155 elszámolásban pedig, tisztelt Ház, van ilyen! Ennek az a lényege, hogy mi az 1993. szeptember végéi g, tehát az elszámolás időpontjáig fölhalmozódott államadósság keletkezésének az oka, melyek az összetevői ennek. Ugye, az szerepel, hogy az elmúlt kormányzati periódusban végrehajtott árfolyamleértékelések miatt megnövekedő nulla kamatozású adósságállomá ny, továbbá a jelenlegi Kormány által végrehajtott adósságelengedésekből származó belső államadósságnövekedés; ehhez semmi köze nincs a jelenlegi Kormánynak, ez az elmúlt évtizedek öröksége. Ezen az alapon, tisztelt Ház, minden, ami az elmúlt három évben bekövetkezett, az elmúlt évtizedek öröksége… (Dr. Szabó Iván: Hát ez így van!) Hiszen nem lehet kikerülni ezt az örökséget! De könyörgöm, az elmúlt három évben sehol nem volt ez a Kormány?! Semmi köze nincs ahhoz, hogy hogyan alakult az infláció, ami miatt árfolyamleértékelést kellett végrehajtani? ! Nem ő döntötte el, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó állami vállalatok államadósságát hogyan kezeli? Abból mit enged el? Milyen konszolidációs lépéseket hajt végre? Egyetlen tollvonással azt lehet mond ani, hogy ezért is mindenki, aki előttünk volt, a felelős, és semmi közünk ehhez az ügyhöz? Egyébként ez a fajta szemlélet az, amely bagatellizálni igyekszik a belső államadósság növekedését, amely torz számokat közöl most már rendszeresen az adósságállomá ny alakulásáról; amely becsapja a közvéleményt, mert nettó államadósságról beszél, aminek semmi közgazdasági tartalma nincs, hiszen a bruttó államadósságot kell visszafizetni – és hadd ne mondjam tovább azokat a csúsztatásokat, amelyeknek rendszeresen tanú i vagyunk. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy ha már egyszer egy nagyon komoly kérdést fölvet a törvényjavaslat, nevezetesen, hogy mi történjék akkor, ha egyelőre beláthatatlan időn belül, de a nettó devizás adósság- állomány mégis csökkenne – nem kizár t egy ilyen pozíció, különböző esetek képzelhetők el; a valutakosár árfolyamához viszonyított magyar árfolyamalakulás is lehetővé tesz egy ilyen esetet; vagy az a pozitív eset, amikor az addicionális tőkebevonás lényegesen nagyobb… egyelőre ugyan ez a vesz ély nem fenyeget, de hátha elképzelhető az elkövetkező években ilyen, mint például a folyó fizetési mérleg hiánya, ebben az esetben a devizás nettó adósságállomány csökken – ilyen esetben nem kétséges, meg kell növelni a belső adós- ságállománynak azt az á llományát, amely ebben a pillanatban nulla kamatozású. Hogy ez nyilvánvalóan tarthatatlan, arról Soós Károly Attila beszélt, és neki ebben igaza van. Ilyen esetben vajon miért nem lehet következetesen alkalmazni a pénzpiaci finanszírozás egyedül alkalmazha tó módszerét? Miért tartja homályban a törvényjavaslat, mi történik ebben az esetben? Fölveti a lehetőséget, hogy ez a nettó adósságállománycsökkenés devizás forrásokból, illetve a forintban mért belső államadósság növekedése a piacról fölvett értékpapíro kkal finanszírozható – de nem dönti el! Azt mondja, hogy majd meglátjuk! Vajon miért? Mikor más oldalról viszont elismeri, hogy az úgynevezett nulla kamatozású államadósságnak az évi 5%os mértékéig a pénzpiacra kibocsátott értékpapírokkal kell felváltani, helyesen! (13.00) Én is egyetértek azzal az értékeléssel, amely elképzelhetetlennek és lehetetlennek tartja, hogy ezt a jó javaslatot egy most igazán általunk meg nem érthető okokból benyújtott kormánypárti módosító indítvány annullálni kívánja. Tehát az ügy kettős: egyfelől nem dönti el azt, amit el kellene dönteni, tehát nevezetesen, mi van akkor, hogyha bekövetkezik egy nettó devizás államadósságcsökkentés, és ennek a belső államadósságnövekedésre gyakorolt hatását hogy finanszírozza az állam, milyen a szerepe ebben a jegybanknak, a második összefüggés pedig az, hogy vajon miért kellene korlátozni a nullás államadósságnak az évi 5%os mértékig történő értékpiaci finanszírozását arra az összefüggésre, amely a jegybank és az általa meghitelezett államadó sság között van. Mindent összevetve tehát azt gondoljuk, hogy miközben vannak a beterjesztett törvényjavaslatnak jó elemei, mindenekelőtt a kereskedelmi banki funkciók tekintetében, a függetlenség csorbításával, a belső államadóssággal kapcsolatos következ etlen magatartás miatt nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
