Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 22. szerda, téli ülésszak 3. nap (357.) - Ügyrendi - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
150 Azt hiszem egyébként, arról, ami a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosításai kapcsán mostanában történik, sajnos, cs ak a lehető legnegatívabban lehet szólni. Amit itt november, decemberben az MNBtörvény körül a kormánykoalíció művel, tisztelt képviselőtársaim, az ennek az 1990 – 94es parlamenti ciklusnak a legsötétebb lapjai közé fog kerülni. Ijesztő rögtönzéseknek és ö sszevissza beszéléseknek vagyunk itt tanúi – mint majd az alábbiakban látni fogják. A Magyar Nemzeti Bank egy nagyon fontos intézmény. Nagyon fontos az, hogy milyen a helyzetét, működését szabályozó törvény. Ettől függ, hogy mennyire tudjuk korlátozni, hog yan tudjuk fékezni az inflációt. Az infláció nagyon veszedelmes közellenség. Elértékteleníti a nyugdíjakat, a szociális juttatásokat, a béreket, lelohasztja a vállalkozókedvet. Sokan gondolják, hogy az infláció olyan gyógyszer lehet, amely elősegítheti a g azdasági növekedést. Ez téves. Meg kell szívlelni Milton Friedman figyelmeztetését: "Az infláció nem gyógyszer, hanem kábítószer, amelyből egyre több kell a kívánt hatás eléréséhez, és a kívánt hatás egyre kisebb mértékű elérése mellett egyre inkább az egé szség súlyos megrongálása ennek az eredménye." Ma a világban az infláció leszorítását általában az erős, független központi banktól várják. A modell a német Bundesbank, amelynek kemény, inflációellenes fellépése nemcsak a német márka szilárdságát, nemzetkö zi tekintélyét alapozta meg az elmúlt évtizedekben, hanem jórészt Németország gazdasági sikereit is. A Kormánytól független, a pénz értékállóságáért felelős központi bankra van tehát szükség. A német modellt követi egyre több ország központi bankjának törv ényi szabályozása, és ezt követte – többékevésbé – a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi törvényjavaslat is. Emlékezetes, hogy a törvényjavaslathoz akkor Szabó Iván MDFes képviselő – akkor a gazdasági bizottság elnöke – benyújtott egy módosító javasla tcsomagot, amely a központi bank Kormánnyal szembeni önállóságát és így a Kormány tevékenységéből minden körülmények között mindig fakadó inflációs veszéllyel szembeni ellenálló képességét semmivé tette volna. A szavazás előtt Szabó Iván visszavonta javasl atai túlnyomó részét. Ez a színjáték akkor nyilván arra szolgált, hogy fellélegezzünk és megszavazzuk a kérdéses módosítások nélkül a törvényt. Az azonban így sem felelt meg a mi igényeinknek – az igazán független központi bank igényeinek – és ezért mi, SZ DSZes képviselők nem szavaztuk meg a törvényt. Fenntartásaink – sajnos – épp a napokban igazolódtak. Például az az előírás, amely az MNB elnökének semmilyen szerepet sem ad az alelnökök kinevezésénél, nagyon szerencsétlen, és kinyomozhatatlanná teszi most , hogy tulajdonképpen ki hozta azt a rendkívül szerencsétlen döntést, amellyel a napokban az MNBből eltávolították Tarafás Imre alelnök urat, az egyik legkiválóbb szakembert, aki ott dolgozott. Sajnos tehát, a törvény eleve távol van attól, hogy elfogadha tó mértékben jó legyen. Most pedig Szabó Iván – immár pénzügyminiszterként – tovább rontja ezt a törvényt. A költségvetési törvényben a Ház Kormányra hallgató része – minden tiltakozásunk ellenére – megszavazta azt, hogy jövőre a Magyar Nemzeti Bank az egy ébként megengedett körülbelül 50 milliárd forint helyett 80 milliárd hitelt nyújthasson az államnak a költségvetési hiány fedezetére, sőt megszavazta azt is, hogy eddig az összegig az MNB köteles eladási garanciát adni az állami értékpapírok eladására, mag yarán, hogy az MNB köteles megvenni azokat az állampapírokat, amelyeket más nem vesz meg. Ezt az előírást Siklós Csaba, a költségvetési bizottság alelnöke anélkül javasolta, Szabó Iván pedig anélkül szavaztatta meg a koalíciós képviselőkkel, hogy az MNBt akárcsak értesítették volna erről a szándékukról.
