Országgyűlési napló - 1993. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. december 22. szerda, téli ülésszak 3. nap (357.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
141 megoldásával akarja megállapítani, újraértékelni, nem csupán a gyógyszerészek, de minden más értelmiségi számára is megalázó és visszautasítandó. A harmadik kérdés, javaslatcsokor az árkulcsok körére vonatkozik. Itt szükséges néhány alapfogalom tisztázása. Az árakra vonatkozó 1990. évi LXXXVII. törvény alapján a gyógyszer nem tartozik a hatóságiáras kategóriába. A gyógyszerkeres kedelemben használható árrésrendszert – degresszív árrés – , a maximális árrést a pénzügyminiszterrel egyetértésben a népjóléti miniszter állapítja meg, és jogszabályban hirdeti ki. Az egészségbiztosítási önkormányzat a gyógyszerkészítmények fogyasztói árai hoz nyújtott támogatást biztosítja. Tehát a degresszív árrésrendszer megállapítása nem a társadalombiztosítás illetékességébe tartozik. Az, hogy a magas termelői árú gyógyszerekhez alacsonyabb árrés számolható fel – tehát degresszív – , azt szolgálja, hogy a forgalmazó az összes gyógyszer és ne csak a drágák forgalmazásában legyen érdekelt. E rendszert a betegek érdekében megváltoztatni nem szándékozunk. Az alkalmazott kulcsok öt évre előre történő rögzítése a gyógyszerek termelői árának állandó emelkedése m ellett, az ön vélekedésével szemben, rendkívül nehéz helyzetbe hozhatná a forgalmazót. A kiadások és a költségek figyelembe nem vétele hozná igazán bizonytalan helyzetbe a gyógyszerészeket. A gyógyszertárak működéséről szóló 12 528as számon benyújtott tör vénytervezet megvitatását és elfogadását mi is nagyon fontosnak és sürgősnek tartjuk. Remélem, képviselő úr ennek érdekében minden erejét latba veti. Végezetül még annyit: nem lehetnek illúzióink. A privatizáció nehéz folyamat. Tudjuk, hogy bár ma még mind enki egyetérthet annak megoldásában, de a folyamatból vesztesként kikerülők mindig támadni fogják a döntéseket, vitatni a módszereket, akár utólag is. A privatizáció érdekében azonban vállalnunk kell ezeket a feszültségeket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Még két kérdésünk van hátra. Értesüléseim szerint a képviselői irodaházban nagyon sok képviselőtársunk tartózkodik, ezért kérem őket, szíveskedjenek az ülésterembe fáradni, hogy az inter pellációkra határozatképes legyen az Országgyűlés. (Közbeszólás: Nem hallják! – Szórványos derültség.) Következik dr. Kávássy Sándor képviselőtársunk a Független Kisgazdapárt részéről, aki kérdést kíván feltenni a honvédelmi miniszterhez Mikor kapnak elégt ételt végre azok, akik 1956ban megtagadták az úgynevezett tiszti nyilatkozat aláírását tárgyában. Kávássy Sándor képviselőtársamat illeti a szó. (A jegyzői székben Tóth Sándor helyét Juhász Péter veszi át.) (11.00) Kérdés: Dr. Kávássy Sándor (FKgP) – a ho nvédelmi miniszterhez – Mikor kapnak elégtételt végre azok, akik 1956ban megtagadták az úgynevezett tiszti nyilatkozat aláírását? címmel KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Széles körben ismert, hogy Kádár János szovjet vazallátusa a fegyveres erőknél, egészen pontosan a tisztikarnál kezdte a "rendteremtést", és 1956 novemberében úgynevezett tiszti nyilatkozat aláírását követelte, mely többek között a következő kitételt tartalmazta, idézem: "Kijelentem, hog y feltétel nélkül csatlakozom az 1956. november 4én megalakult Forradalmi MunkásParaszt Kormányhoz." Mint szintén ismert, sokan tettek eleget a követelésnek, de azok száma se volt éppen csekély, akik megtagadták az aláírást, mert nem vitte rá őket a lelk iismeret, mert úgy érezték, hogy tartoznak ennyivel a hazának és a nagy ügynek, amelyre röviddel azelőtt esküdtek fel, vállalva az azonnali
