Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 13. szerda, őszi ülésszak 13. nap (331.) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (SZABAD GYÖRGY): - KUPA MIHÁLY, DR. (független)
893 A MIÉP tehát figyeli az eseményeket, az újabb költségvetési csata kibontakozását, és tartózkodni fog attól, hogy az ellenzék helyett megbuktassa a Kormányt. De persze attól is, hogy az új paktumnászon tartsa a gyertyát. Érdekes dolog ez. Figyeljük! Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (SZABAD GYÖRGY) : Köszönöm. Megadom a szót Kupa Mihály kép viselőtársunknak, aki a független képviselők részéről szól. Felszólaló: Dr. Kupa Mihály a független képviselők részéről KUPA MIHÁLY, DR. (független) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy költségvetés tárgyalásánál a Parlamentnek látnia kell azt, hogy az ál lamháztartás, tehát az állam tulajdonában és az állami jövedelmek egészét illetően mi a helyzet, hogyan alakul az ország helyzete. Ebből a szempontból — bár a pénzügyminiszter úr ezt mondta — egyáltalán nem teljes a kép, hiszen az államháztartás fontos rés zei, például a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetései nincsenek a Ház előtt. És ezért nem nagyon lehet megítélni azt, hogy az állami költségvetés, mint az állam legfontosabb pénzalapja, kötelezettségei valójában miként néznek ki és hogyan alak ulnak. Tegnap elmondták, de mégis megismételném, hogy egy kicsit lyukas ez a költségvetési előterjesztés. Egyrészt százmilliárd forint előkerült a levegőből, másrészt hiányzik a megígért agrárpolitika konzekvenciája ebből a költségvetésből. Harmadrészt nem világos a közalkalmazotti törvény végrehajtása 1994. január 1jétől, és ennek a terhelése az önkormányzatokra. A kárpótlási törvény újból megnyitásra kerül, nyilván ennek is lesznek hatásai. A privatizációs bevételek bizonytalanok, elmondták. Mondhatnám a zt is az új divatos szóval, hogy nem az állami vagyontulajdon van magánosítva, hanem a bevételek, ami egy elég érdekes felfogás. A MÁV problémái közismertek, és meg fognak jelenni a költségvetésben, és én is megemlítem a Televízió és a Rádió előirányzatait , amelyek nyilvánvalóan nem tarthatók. Ilyen felfogásban ez a költségvetés valóban igen nehezen tárgyalható, és valószínűleg az állampénzügyek történetében példátlan lesz az, amikor egy koalíciós honatya módosító javaslatként be fogja adni a százmilliárdda l nagyobb deficitet, valamint az erre vonatkozó precíz finanszírozási eljárást, mert ilyen még nem történt. Tehát a célszerű az lett volna, ha a Kormány visszavonja ezt a költségvetést, vagy ad hozzá egy kiegészítő kötetet, amelyben az új fejleményeket ism erteti az Országgyűléssel és természetesen az ország közvéleményével. De ezek a fejlemények, ahogy felsoroltam, nem lesznek még lezárva, tehát nagyon sokat fog módosulni ez a költségvetés, és nem tudom, hogy ki fog ráismerni. Ez azt jelenti, hogy a Kormány a parlamenti demokrácia szabályait nem veszi túl komolyan, és úgy gondolja, hogy ezt is át lehet majd hajtani megfelelő feltételek mellett. A költségvetés tervezésénél a gazdasági vagy pénzügyi helyzetet felmérve figyelembe kell venni, hogy az ország küls ő egyensúlya megbillent, ez nemcsak a külkereskedelemre igaz, hanem a fizetési mérleg hiányára is, és ismét nő az ország külső adósságállománya. A belső egyensúly szintén romlik, az államháztartás deficitje nő, nem csökkent az infláció, sőt viszszapörgött, és jövőre is 16 — 22%kal kell számolni, növekszenek a kamatlábak, csökkennek a lakossági megtakarítások. Nem azért, mert a lakosság kedve elment, hanem mert a lakosság kezd anyagilag kimerülni, ezt jó lenne figyelembe venni. És végül a magyar pénzintézeti rendszer elég súlyos helyzetben van. Egyik oldalon a rossz követelésekkel, rossz portfóliókkal küszködik, a másik oldalon viszont a növekvő likviditással, és ezt a kettőt csak a kamatrések nagyon magasan tartásával tudja fenntartani. A többi reálgondról ne m beszélek, hiszen az agrárszféra helyzete közismert.
