Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 13. szerda, őszi ülésszak 13. nap (331.) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (SZABAD GYÖRGY): - CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónoka:
891 Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ellenőrzéséről általános vitájának folytatása ELNÖK ( SZABAD GYÖRGY) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik tehát a Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék kapcsolódó véleményének általános vitája, annak folytatása. Az előterjesztéseket 12 200as és 12 728as számon kapták kézhez képviselőtársaim. Emlékeztetem a jelenlévőket, hogy tegnapi ülésnapunkon nem került sor a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoport vezérszónokának és a független képviselők képviselőjének felszólalására. Elsőként meg adom a szót Csurka István képviselő úrnak, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónokának. Képviselő urat illeti a szó. Felszólaló: Csurka István a MIÉPképviselőcsoport nevében CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónoka: Elnök Úr! Tiszte lt Ház! Az 1994. évi költségvetés vitájában és szavazásában a Magyar Igazság és Élet Pártja olyan formában vesz részt, ahogy a békefenntartó csapatok vesznek részt a boszniai harcokban. (Derültség.) Vagyis, ha kell, segítséget nyújtunk, elsősegélyt, élelmi szert szállítunk, de tulajdonképpen a harcokba nem fogunk beleavatkozni. Miért? Mert nem világos előttünk, hogy mi folyik most itt a költségvetés ürügye címén. Véres háború vagy valami paktumos násztánc (Derültség.) azok között, akik holnap összeborulnak e gy nagykoalícióban. Boross Péternek, akinek a neve szóba került a tegnapi vitán is, igaza van. Ez a költségvetés, elfogadása vagy el nem fogadása, mikor elfogadása, és mikor el nem fogadása valójában választási kérdés, ezzel — mint más esetben is a költség vetések alkalmával — meg lehet buktatni a Kormányt, s tekintettel arra, hogy amúgy is választások előtt állunk, előre lehet hozni a választásokat. (9.10) Nem tudjuk tehát, hogy tulajdonképpen melyiket választja akár az ellenzék, akár a kormányzó koalíció. Mindazonáltal érdekes jelenség ez a mostani költségvetés. Mondhatnám úgy is, hogy epilógus költségvetés. Az eddig, az Antallkormány által benyújtott költségvetések közül nekem ez a legszimpatikusabb. Talán azért, mert ilyen elégikus. Mi a szimpatikus benn e? (Zaj. — Dr. Bíró Ferenc: Az, hogy az utolsó!) A felsőoktatás támogatása példának okáért, de itt mindjárt felvetődik, hogy hogyan fog ez a már meghozott felsőoktatási törvénnyel egybevágni és hogyan nem fog az akadémiai törvénynyel egybevágni? Ami még te rmészetesen nincs meghozva, de nem is tudom, hogy meglesze. Mindenesetre a három dolog összehangolása nagyon nehezen fog sikerülni. A törvényjavaslatban van adócsökkentés, de van szigorítás is. Amit mi a legnagyobb hiányának tartunk ebben a vonatkozásban, hogy nincs benne a családi adózás rendszere, amely pedig a rendszerváltozáshoz elengedhetetlenül szükséges volna. Van egy halvány kísérlet az államháztartás reformjára, de halvány a kísérlet. Át akarja vállalni a társadalombiztosítás negyvenegynéhány mil liárdját a költségvetés, kérdés, hogy sikerüle. Ami a másik oldalon áll: ellenszenves az, hogy ennek a költségvetésnek sincs — mint az előzőeknek — gerince, mert nincs mögötte a Kormány gazdaságpolitikai, tulajdonpolitikai irányelveinek fedezete.
