Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 12. kedd, őszi ülésszak 12. nap (330.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvé... - ELNÖK (Vörös Vince): - DÉNES JÁNOS (független)
886 Ha kezeinkbe vesszük a napirendet, mely mindnyájunk előtt ott van, azzal kezdődik, hogy a választási törvénytervezet már fölemlítette, hogy szükséges módosítani a köztársaság többszörösen módosított Alkotmányát egy újabb módosítással, és csak ezután a módosítás módosítása után következő módosítás után lehetséges módosíta ni a szóban forgó választási törvényt. Ez az a közeg, amelyben nekünk most döntenünk kell ebben az ügyben, amelynek tulajdonképpen az a kötelezettsége ránk nézve, hogy egy tisztességes, éspediglen nemcsak a szűk padsorokon belül úgy ítélt, hanem az ország népe által is tisztességesnek ítélt választás előfeltételét teremtsük meg, aminek egyik döntő, de nem egyetlen része a választási törvény. Tekintettel arra, hogy a törvénytervezettel már több mint egy éve többékevésbé megismerkedtünk, a parlamenti megnyil vánulásokból is le lehet mérni, hogyan változott az egy év alatt az egyes politikusok, az egyes pártok vagy frakciók e kérdéshez való hozzáállása. Hiszen találkoztunk olyannal — aszerint, hogy milyen a testilelki kondíciója a szóban forgó pártnak vagy épp en beszélő képviselőnek — aki a limbólécet akarta olyan mélyre tenni, hogy könnyen be lehessen sétálni ide, a törvényhozás termébe, a magyar Parlamentbe. Örömmel tapasztaltam, hogy Magyar Bálint képviselő úr az elmúlt időben, komolyan érlelve ezt a gondola tsort, eljutott odáig, hogy a Parlament többségéhez közel álló módon igyekezett elfogadható magasra tenni ezt a mércét, amit én igen nagy örömmel vettem tudomásul. Meghökkentőek voltak számomra — és nem lehet a kettőt egymástól külön emlegetni — a nemzetis égekkel kapcsolatos választási törvénymódosítási elképzelések és az ország határain kívül élő magyarságnak a szavazati joghoz való juttatása. Bármennyire szívet melengető, és bármennyire kifele is jól hangzó ez az elképzelés, tele van ellentmondásokkal, és hogy menynyire tele van ellentmondásokkal, az előttem szólalók ezt már igen okos érvekkel feszegették. Hivatkozom elsősorban Tölgyessy Péter e tárgyban mondott parlamenti felszólalására. Tulajdonképpen nem lehet azonos módon kezelni a magyarországi kisebb ségek helyzetét és jogi körülményeit a határainkon kívül lévő magyar kisebbségekével. Tudniillik a határainkon kívül élő magyarság ott, ahol van, őshonos, soha nem hagyta el a faluját, s esetleg már háromszornégyszer átvonult a határ fölötte. Ez a határai nkon kívül, közvetlenül szomszédságainkban élő magyarság általában egy tömbben él, azonos kultúrnívón és körülmények között. Ugyanakkor ez nem mondható el hazai nemzetiségeinkről, amelyek — ki később, ki korábban — csoportosan, egyenként érkeztek, és száma rányuk nem mérhető a határainkon kívül élő magyarság számához. Azonkívül az az elképzelés, ami a választási törvénytervezetben szerepel a nemzetiségek szavazatát illetően, s rendkívüli, kivételes helyzetet teremt számukra, tulajdonképpen használhatatlan. H asználhatatlan, mert sérti a választás legfőbb elvét, a demokrácia és a szavazatok azonosértékűségének az elvét. Ez tehát feltétlenül — hogy úgy mondjam — a fantázia tartományába utalandó. Bármennyire szimpatikus, bármennyire lenyűgöző, különösképpen a "15 millió magyar" elhangzása után a gesztus a diaszpórában élő magyarság számára — , akik '38 óta egymásra rétegződtek a történelem vihara szerint, sokszor egészen ellentétes előjellel, azonban már tulajdonképpen kéthárom generációról lehet beszélni, ezekben a közegekben, körülményekben már az unokákban, a fiakban is számtalan tehetséget lehet találni — ezt a tehetséget nem lehet ilyen gesztussal — hogy úgy mondjam — honorálni, hanem inkább kellett volna már '90 táján azt az erkölcsipolitikai, tehetségbeli, esetleg gazdaságilag is tehetséges tőkét érvényesíteni a '90es választási győzelmünk értelmében. Ennek a pótlására ez a kissé álszent gesztus, hogy a szavazásba bevonjuk őket, nem jelent megoldást. Márcsak azért sem, mert a hogyanja és a mikéntje a szavaz ás végrehajtásának, szinte az ellenőrzés teljes ellehetetlenülését jelenti, nem beszélve rendkívüli költségvonzatáról. Ilyen szempontból szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy tulajdonképpen nem kockáztathatjuk a választás sikerét a tízmilliós Magyarorszá gon néhány tízezer külföldön leadott szavazat bizonytalan ellenőrizhetősége és bizonytalan körülményei közepette.
