Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 12. kedd, őszi ülésszak 12. nap (330.) - A Duna egyoldalú elterelése következtében szükséges cselekvési programról szóló 57/1993. (VII. 6.) országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - ILKEI CSABA, DR. (független)
862 Természetesen mindenki számára nyilvánvaló, hogy a legkedvezőbb megoldá s az eredeti állapot helyreállítása lenne, de azt hiszem, hogy erre elég kevés már az esély. Úgy gondolom, inkább célszerű a jelenlegi helyzetből kiindulva a lehetséges minél előbbi megoldást megtalálni. Ebbe azonban célszerű lenne bevonni a térségben lakó képviselőket, az ott dolgozó polgármestereket, valamint a megyei környezetvédelmi és területfejlesztési bizottságot is. Tulajdonképpen szükség van mindenképpen a külső döntő fórumra, így az Európai Közösség szakértőire is és a hágai bíróságra is, hisz ez természetes, hogy egy igazán szakmailag megalapozott, semleges döntést csak külső szakértők hoznak. Azt gondolom, a probléma abban van csak, hogy ez a bizottság még fel sem állt, tehát leghamarabb december közepére várható a javaslatuk, valamint hogy a hág ai bíróság döntése is csak sok év múlva várható. A korábban elmondottak a bizottsági vélemény alapján: én ezzel ellentétes megoldást javaslok. Mi nem támogatjuk ezt az újabb halasztást, időponteltolódást. Ugyanis az ott lakó polgármesterek, a megyei közgy űlés bizottsága azt várja, állásfoglalásban keresett meg bennünket, hogy minél előbb minél gyorsabb döntést kell hoznunk, hisz a vegetációs időszak kezdetére, márciusra mindenképpen megnyugtató és biztonságos vízpótlást kell megoldanunk. (16.40) Erre azonban csak úgy van remény, hogyha a bizottság, az Európai Közösség szakmai bizottsága megfelelő időben megteszi az ajánlását, az újabb határidőmódosítások azonban ezt a kérdést veszélyeztetik, és így nem látom biztosítottnak, hogy márciusra, tehát a vegetációs időszak kezdetére megfelelő, biztonságos vízpótlásban tud az Országgyűlés dönteni, tehát nem támogatjuk a jelenlegi határozati javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Ilkei C saba független képviselőtársunk. Felszólaló: Dr. Ilkei Csaba (független) ILKEI CSABA, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Az említett határidő elhalasztásától, az újabb nemzetközi bizottság ténykedésétől, sajnos, nem várható semmi. Még annyi sem, ami c supán részletkérdés volt, hogy a háromtagú dán — holland — német bizottság dán tagjának, Refsgaard úr részvétele ellen — elfogultsága miatt — mindhiába tiltakoztunk. Mindenféle tárgyalás gyakorlatilag a mai napra holtpontra jutott. Sorrendben: A szlovákok nem fogadták el a londoni megállapodást, nem fogadják el az Európai Közösségek ajánlotta kétharmadegyharmad arányú vízmegosztást, pedig számunkra ez már az ökológiai minimum, amely csak néhány évre halasztaná el a visszafordíthatatlan károk bekövetkezését. Mi nden erre vonatkozó eddigi tárgyalás, nemzetközi, parlamenti, kormány- és szakértői szintű, kudarccal végződött. A szlovák fél olyan keresztgátépítéses műszaki megoldást akar végérvényesen ránk erőszakolni, ami sohasem állítja helyre a korábbi természetes állapotot, nem biztosít állandó talajvízszintet és az ivóvíz minőségi romlásához vezethet. A szigetközi mellékágba kerülő többletvíz csaknem fele valószínűleg elszivárog, nem képes átvenni a Duna funkcióját és folyamatosan megtartani a talajvízszint koráb bi állapotát. Valószínűleg, mondom, mert az elszivárgást vizsgáló kísérletek még nem fejeződtek be teljes egészében, így nem tudni, mennyi többletvíz marad a hullámtéri ágrendszer végén a kritikus utolsó egyharmadon. Az eredeti teljes vízhozam visszaadásár a a hágai döntés előtt nem kerülhet sor, és egyáltalán nem biztos, hogy évek múlva egy számunkra kedvező döntést a szlovák fél gyorsan végre is hajt. Időközben nem valószínű, hogy a két perben álló fél bármelyike is kötelezően elfogadná egy olyan bizottság ajánlását, egy olyan újabb bizottsági ajánlást, amely perbeli pozícióját gyengítené. A szlovák fél, ismerve Binder, Kocinger és Liska urak érveit és módszereit, egyébként sem a múltban, sem a közeli múltban nem adta jelét annak, hogy a kompromisszumos meg oldás híve lenne.
