Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 7. kedd, őszi ülésszak 2. nap (320.) - Kérdések - ELNÖK(Vörös Vince): - ELNÖK(Vörös Vince): - POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
85 esem énykört hoz ide a Parlament nyilvánossága elé, és teszi szélesebb körben ismertté az ügyet, mintsem azt például megismerte a szakmai közvélemény a múlt szombati Napi Világgazdaságból, illetve a mai napi számban megjelent további hírekből. A vá llalat meghatározó jelentőségű a magyar gazdaság életében, ez gondolom, mindenkinek ismert, hiszen az egyedüli csapágygyártó az országban. Mintegy 3000 fő dolgozik a vállalatnál, három meghatározó telephelyen: Debrecenben, Berettyóújfalun és Diósdon. A vál lalatnak a pénzügyi gondjairól csak néhány szóban, miután a múlt szombati szakmai sajtóban teljes mértékig — számokkal alátámasztottan — megjelentek azok. Adóssága körülbelül eléri az elmúlt három év átlagos éves forgalmát, árbevételét, tehát egy igen elad ósodott vállalatról van szó. Adósságainak két fő területe van: kétmilliárd fölötti banktartozás — tőke és kamat — és egymilliárd fölötti, az állammal szembeni adótartozás, vámtartozás, társadalombiztosítási tartozás. Emellé adódik még néhány százmillió for int szállítói követelés. Összességében így adódik az a helyzet, hogy a vállalat az 1992/93as évekre némileg mérséklődött üzleti forgalmát — a kétmilliárd — két és félmilliárd fölötti éveket — úgy éli meg, hogy éves forgalmát meghaladó pénzügyi terhe van, amely zömében rövid távú. Ebben a helyzetben a minisztérium és az Állami Vagyonügynökség 1993 márciusában már nem várhatott tovább és államigazgatás alá vonta a vállalatot, május közepén új vállalati biztos került élére. Június 30ával társasággá alakult a vállalat. (14.10) A vállalatot a Kormány — az Ipari Minisztérium és a Vagyonügynökség javaslatára — felvette abba a 12 vállalatot magában foglaló körbe, amely vállalatoknál az állammal szembeni kötelezettségek enyhítésével igyekeztek első lépésként a váls ágkezelésben segítségül sietni. Nyilvánvaló, ha az említett év eleji 450 milliós hitel nem kerül — úgymond — megpántlikázásra, a banki rend és a banki pénzügyi teljesítés szabályozása szerint részben múltbeli kötelezettségekben és valóban kevés folyó, szük séges kiadásra került pénz. A teher megoszlása körülbelül 120 millió banki hiteltörlesztés és kamatkezelési költség volt és mintegy 330 millió forint értékben korábbi vállalati követelés, amely összességében ha nem is a folyó termelés közvetlen megrendelés e volt, de azt támasztotta alá azáltal, hogy a beszállítók a korábbi pénzüket 330 millió forint értékben megkapták. A vállalat ingatlanértékesítésre alapozta múltbéli csődegyezségi javaslatát, amelyről valamennyien tudtuk, hogy irreális, 600 — 700 millió for intot jórészt szociális üdültetési ingatlanaiból nem fog kapni, termelő objektumainak forgó likvid tőkévé tétele pedig, különösen Berettyóújfalun, már tavaly látszott, hogy irrealitás. A vállalat kritikus pénzügyi helyzete az az ötödik pont, amely ez év ny arára a már jelzett újabb intézkedést kívánta meg. Az Ipari Minisztérium a vállalati igényt, amely csak 250 millió forintban fogalmazódott meg, 500 millióra emelte, és ez az igény a július végi kabinetdöntés alapján augusztusban Kormány elé került és a Kor mány megszavazta ennek a pénznek az ÁVÜ általi biztosítását, az ÁVÜt felkérte garancia adására. Ezt a pénzt a bankokon keresztül, most már igenis címzetten, csak kizárólag folyó termelésre lehet fordítani. Ezenkívül mintegy további intézkedés: a vállalat belekerült az 1993. évi adósságkonszolidációba, amely — tartozásának nagyságát ismerve — szintén meghatározó lesz a vállalat életében. Ha a vállalat az idén ebből az 500 milliós hitelgaranciából meg tudja valósítani meglévő több mint egymilliárdos rendelés állományát, nulla körüli eredményt jelez, és erre fizikailag is van esélye a hátralévő még négy hónapban. A működőképesség fenntartása kapcsán kéri képviselő úr, hogy Berettyóújfalu pénzügyi rendezése, sorsa önállóan történjen, hiszen a nagyobbik probléma: Berettyóújfalu magával ránthatja úgymond a fizikailag, piaci értelemben működőképesebb debreceni anyagyárat vagy anyatelephely működését, életét.
