Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 11. hétfő, őszi ülésszak 11. nap (329.) - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - GAÁL GYULA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
743 országban. Ha megvizsgáljuk az előttünk fekvő zárszámadást, megállapítható, hogy az önkormányzatoknak adott, fejlesztésre fordított közel 100 milliárd forintos támogatás 55,5%kal maga sabb, mint az 1991. évi. Az Országgyűlés hozzásegítette az önkormányzatokat, hogy címzett támogatásként 90%kal többet költhettek fejlesztésre 1992ben, mint 1991ben. Ezen belül a címzett támogatási rendszeren belül számottevő infrastrukturális beruházás, vízgazdálkodási és egészségügyi beruházás valósult meg az országban. A céltámogatások körében közel 3000 beruházási feladathoz nyújtottunk támogatást. Céltámogatás keretében 622 vízellátási, 358 szennyvízelhelyezési beruházás, 869 egészségügyi és szociál is beruházás, 757 esetben oktatási és kulturális beruházás — tanterem, tornaterem, kollégiumi férőhely — építése valósult meg. A tavalyi esztendőre tehető a területfejlesztési támogatási rendszer kibontakozása is, amelyen belül a legsikeresebbként megemlít em az elmaradott térségek gázhálózatfejlesztési programjait. Vidéki képviselőként is ezért csak köszönetet mondhatok az Országgyűlésnek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Gaál Gyula, a Szabad Demok raták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka. Felszólaló: Gaál Gyula az SZDSZképviselőcsoport nevében GAÁL GYULA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az ide figyelő közönség érdekes előadá snak lehet tanúja most, amikor az 1992. évi zárszámadásról beszélünk. Elhangzott egy miniszteri expozé, és elhangzottak bizottsági vélemények, és ezek alapján a felületes szemlélő azt gondolhatná, hogy tulajdonképpen minden rendben van az 1992. évi gazdálk odással, a Kormány megfelelően élt a felhatalmazásaival, és megfelelő módon számolt el mára az Országgyűlés plénuma előtt. A műértő közönség azonban észrevehette azt a sajátos szereposztást, hogy mind a miniszter úr, mind az előttem szóló kormánypárti vezé rszónok mondanivalóját egy jelentős részben arra alapozta, és azt hangsúlyozta, hogy milyen makrogazdasági folyamatok zajlottak le 1992ben. Ez a törekvésük érthető is, hisz 1992 az utolsó év, amikor még pozitív makrogazdasági folyamatokról is be lehetett számolni, néhány mutatóban még valóban olyan fejlődési irányokat lehetett esetleg kimutatni, amelyek optimizmusra adtak okot, és elégedettséggel tölthették el azokat, akik nem féltek azoknak az eredményeknek a törékenységétől. A bizottsági előadók pedig eg ytől egyig arra szorítkoztak, hogy közöljék a bizottságok kormánypárti többségének a véleményét, miszerint általános vitára alkalmasnak tartják ezt az előterjesztést. Aki valóban érdeklődik aziránt, hogy mi is történt 1992ben, nyilván örömmel vette volna, hogyha miniszter úr valóban kitér azokra a Számvevőszék által megfogalmazott törvényességi aggályokra, amelyeket képviselőtársaink megkaptak, amelyeket a miniszter úr is előre tudott, tehát lehetősége lett volna rá itt az expozéjában már válaszolni, hisze n nem kevesebbről van szó, mint hogy a Számvevőszék több ponton alapvetően törvénysértőnek tekintette és minősítette a Kormány 1992. évi gazdálkodását, és valóban jó lett volna, hogyha a Kormány véleményét ezekre a kérdésekre itt megkaphattuk volna, hogy v ita alakulhasson ki ezekben a kérdésekben, esetleg kiderüljön, hogy még a Számvevőszék is tévedhet. Sajnos, ellenérveket nem hallottunk. Nyilván a bizottsági viták sem úgy zajlottak le, hogy vita nélkül szavazásra bocsátották a kérdést. A költségvetési biz ottság vitáján magam is jelen voltam, ahol igen komoly ellenérvek hangzottak el, ebből most a plénum nem tudhatott meg semmit. (16.50) Én igyekszem tehát összefoglalni azokat a törvényességi és gazdaságpolitikai aggályokat, amelyek az 1992es kormányzati g azdálkodáshoz kötődnek: 1992 az Antallkormány második költségvetési éve volt, azaz a második olyan év, amelynek során saját költségvetését valósíthatta meg; olyan költségvetést tehát, amelyben nyilván a
