Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 7. kedd, őszi ülésszak 2. nap (320.) - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK(Dornbach Alajos): - VARGA ZOLTÁN (független)
74 A bevezető rész következő állítása arról szól, hogy növekvő hátrányt jelent az infrastrukturális elmaradottság. Ez kétségtelenül igaz, és különösen igaz Békés megye egynémely településeinek esetében. Ezek például azért nem kerülnek a vállalkozások látóterébe, mert sem úthálózatuk, sem telefonhelyzetük nem ad esélyt arra, hogy a korsz erű piacgazdaságnak megfelelő munkahelyeket hozzanak létre. Ugyanakkor el kell mondani, hogy vannak olyan települések Magyarországon, melyek infrastrukturális ellátottsága jónak mondható, ma mégis depressziós körzetként jönnek számításba. Ilyen például Kaz incbarcika, melynek ipara akkora energiaszükséglettel rendelkezik, mely elegendő lenne fél Budapest elektromos ellátására. Az a mondat, mely többek között a szocialista ipar leépülését tartja az északkeleti országrész problémái közül a legfontosabbnak, vél eményem szerint az előbbiekben már vázolt hadiipari és stratégiai iparágak leépüléséről szól. Ugyancsak az 1. oldalon található megállapítás, miszerint az új típusú szervezetek magántulajdonon alapuló kialakulása viszonylag alacsony ütemű , nem ad választ a miért kérdésére. Mindenképpen közrejátszott ebben, hogy sem a bankrendszer, sem a piaci rendszer, azaz a működtetőrendszer nem alakult ki. Széchenyit szeretném — nem szó szerint — idézni, aki arról beszélt, hogy hitel híján a gazdaságban minden mozgás megáll. Persze szólhatnánk arról — különösen Békés megyében — , hogy a kárpótlás lelassulása, a földek viszszaadásának különböző nehézségei, példának okáért az egyik községben a tszelnök azon kinyilatkoztatása, hogy visszafoglaljuk a földet minél előbb, ezek mindmind olyan tényezők, melyek nem szerepelhetnek egyetlen úgynevezett objektív irányelvekről szóló előterjesztésben sem. A területpolitika fő irányairól szóló 1. fejezet első mondata így szól: "Az Országgyűlés a kedvezőtlen területi fo lyamatok mérséklése, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásának elősegítése érdekében a '93 — 95 közötti időszakra a következőket határozza…" Ennél a mondatnál köszön vissza a felszólalásom elején említett anekdota csattanója, hogy tulajdonképpen milye n ország milyen helyzetéhez képest történik ez a felzárkóztatás? Hiányzik ugyanis az a pontos központi kormányzati stratégia, mely meghatározná azt az irányt, mely egy átgondolt gazdasági, társadalmi koncepcióban megadná a jelenleg hiányzó paramétereket. F elzárkóztatni valamihez csak úgy lehet, ha legalább iránytűvel rendelkezünk az elinduláskor. A területpolitika fő céljai között első helyen szerepel a regionális válságkezelés, a tartósan elmaradott, illetve hanyatló depressziós körzetek gazdasági, szociál is talpraállítása. Ezt követően a szelektív infrastruktúra fejlesztését említi a legelmaradottabb régiókra, térségekre koncentrálva. Választókerületem — Békés megye 6. számú kerülete — jelenlegi helyzetét ismerve úgy gondolom, hogy e két fontos szempont me llett nem nélkülözheti a regionális válságkezelés az iparpolitikai koncepciók átgondolt, világos újrafogalmazását. Hogy egy példával éljek: az Orosházi Öblösüveggyár, mely elsősorban az élelmiszeripar számára jelent nélkülözhetetlen hátteret, sorsát illető en ma sem rendelkezik világos, egyértelmű jövőképpel. Hozzátenném, hogy több mint másfél ezer munkavállalónak jelent megélhetést igen alacsony jövedelmi viszonyok között, és jelenleg a gyár felszámolás alatt áll. Ennek a térségnek egyik fontos kérdése — te kintettel a mezőgazdaság és az élelmiszeripar válságára — , hogyan alakul ennek a gyárnak a sorsa. Az előterjesztés melléklete felsorolja az elmaradottság meghatározásához szükséges javasolt mutatók körét. A felsorolt mutatószámok valóban valós képet adhatn ak a térségek helyzetéről, úgy gondolom azonban, hogy kiegészülhetnek olyan tényekkel, melyek az adott térségek állampolgárainak hosszú évtizedes hátrányos helyzetét még drasztikusabban kivetítik.
