Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 5. kedd, őszi ülésszak 10. nap (328.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvé... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZÉL PÉTER, DR. (független)
646 Az 1989ben elfogadott választási törvény az országgyűlési képviselők választásáról az átmenet választási törvénye volt, hiszen senki nem tudta akkor még vagy senki nem tudhatta igazán akkor még, hogy mit hoz a jövő, hogy mi és milyen parlament fog ki alakulni 1990ben. Reméltük, illetőleg én reméltem, hogy a mostani törvénymódosítás már nem az átmenet törvénymódosítása lesz, hanem már egy fix, megállapodott, kimondott demokrácia törvénymódosítása lesz. Ebben azonban, a később részletezendők miatt úgy t űnik, csalódnom kellett. A magyar választási rendszer tulajdonképpen egy kettős választási rendszer, tehát az állampolgárok részben listákra, részben pedig egyéni képviselőkre adják le a voksaikat, így alakul ki a Ház összetétele. Ezt csak azért bocsátom e lőre, mert ez a választási szisztéma igen sok vitára adhat alkalmat és ad is alkalmat a szakemberek körében, hiszen rendkívül sok illúzió lehetősége van benne. Maga a demokrácia működése egy többpárti parlamenti demokrácia, tehát egyértelmű, hogy pártalapo kon nyugszik, ami annyit jelent, hogy pártprogramok dominálnak, és pártprogramok határozzák meg, hogy a jövő Magyarországon hogy alakul, hiszen nyilván, hogy a képviselő akár egyéniben, ha párttámogatással került be, akár listán került be, kénytelen — vagy ha nem kénytelen, de — , legalábbis illik igazodnia a pártprogramhoz. Ugyanakkor az egyéni képviselővel szemben megítélésem szerint vannak bizonyos elvárások, amely elvárások illuzórikusaknak tűnhetnek. Hiszen az egyéni képviselő a képviselők jogállásáról szóló törvényben foglaltak miatt is, az önkormányzati törvényben foglaltak miatt is és az egyéb törvényekben foglaltak miatt is meglehetősen eszköztelen, és meglehetősen kevés eljárási lehetősége van azokban a problémákban, amelyekkel tipikusan elvileg hoz zá fordulnak vagy az állampolgárok hozzá fordulhatnak. Tehát ha működik egy személyes ismeretségi rendszer, magyarul, ha kormánypárti a képviselő, és megfelelő személyes kontaktusban van adott esetben a központi államigazgatási szerv vezetőivel, akkor eset legesen ez a lobbyzás sikeres lesz. Ha ez nem működik, akár azért, mert nem kormánypárti, akár azért, mert nincsenek meg a megfelelő személyes kapcsolatai, akkor gyakorlatilag — hogy úgy mondjam — illúzióvá válik az egész képviselet, az úgynevezett kijárás os képviselet, amely egyébként meglehetősen rendszeridegen, és a többpárti parlamenti demokráciáktól egészen távol áll. Ez az illúzió egyébként, és ez a fajta ellentmondás az egyéni képviselő és az ahhoz tapadó illúziók, illetőleg a gyakorlat között még eg y másik ponton is meglehetősen élesen felvetődik. Ez pedig az önkormányzatok és a képviselő viszonya. Nem egy helyen más pártállású az önkormányzati többség, mint az illető terület parlamenti képviselője. Az általam mérhető tapasztalatok azt mutatják, hogy ez viszont teljes egészében megakadályozza vagy nagymértékben gátolja az adott terület önkormányzati testületének és az adott terület képviselőjének az együttműködését a fennálló politikai bizonytalanságok és bizalmatlanságok miatt. Míg ha egészséges és t isztán kimondottan lobby érdekekről beszélünk, akkor ezt oly módon lehet, illetőleg lehetne megvalósítani, hogy az adott önkormányzat, a meghatározott többségű önkormányzat annak a pártnak a frakciójához, csoportjához vagy képviselőjéhez fordul, amely legk özelebb áll a terület önkormányzati képviselőjéhez. Ezek előrebocsátása mellett a konkrét törvénytervezettel kapcsolatosan három kérdést, egészen röviden az idő miatt. Az első sokat vitatott és az előző szónokok által is többször érintett kérdés a külföldö n élő magyar állampolgárok választójoga. Tulajdonképpen egy mondattal el lehetne intézni, hiszen legelőször tán Salamon képviselő úr elmondott erről mindent, mi szól mellette, mi szól ellene. Az előttem fölszólalók is, többek között Csurka István is több m indent elmondott. Egy mondatot talán kifelejtett belőle, hogy az én ismereteim szerint 1956ban nem csupán hazafiak hagyták el ezt az országot, hanem nagyon sokan olyanok, akik féltek egyfajta felelősségre vonástól, magyarul, az ÁVH, tehát az ÁVO kötelékéb e tartozók közül is nagyon sokan kimentek, akik most szintén kint élnek. Tehát természetesen mindez talán csak egy nóvum az érvek sorában, én azt hiszem, hogy végül is sokkal nagyobb politikai jelentősége, mint tényleges jelentősége van a külföldön élő mag yarok választójogának. Úgyhogy én a magam részéről — elfogadva a számos fenntartást, de —
