Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 5. kedd, őszi ülésszak 10. nap (328.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GALI ÁKOS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
632 személlyel szembeni lőfegyverhasználatot említ a törvényjavaslat. Azt hiszem, hogy a különbséget nem kell különösebben indokolnom. Tisztelt Országgyűlés! Valószínűleg a törvényjavaslat legérzékenyebb része a 7. fejezet, amely a titkos információgyűjtésről szól. Hozzáértők azt mondják, hogy az effajta eszközöket, módszereket meglehetősen régen alkalmazzák a bűnüldözésben. Ugyanakkor természetesen az átlag állampolgárban jó adag ellenérzés, jó adag félel em, tartózkodás munkál ezekkel szemben. Mégis némileg megismerkedve a bűnözés módszereivel, fejlődésével, alkalmazott eszközeivel, azt kell mondanunk, hogy a titkos információgyűjtés nélkül ma már eredményes bűnüldözés nem képzelhető el. Bennünk, egy megha tározott korszak országgyűlési képviselőiben, nem könnyű feloldani az ilyen módszerekkel szembeni félelmeket, ellenérzéseket. Mindig eszünkbe jutott az a kor, az a rendszer, amelyben közülünk is talán néhányan politikai motivációjú titkos információgyűjtés célpontjai voltak. Nincs más módszer: vagy elhisszük, hogy itt másról van szó, és a rendőrség ilyen lehetőségeit egyetlen demokratikus kormány sem kívánja a továbbiakban a politikai ellenfeleivel szembefordítani, vagy tovább kételkedünk. A törvényjavaslat szövegét viszont ebben az esetben is elfogadhatjuk. Meg kell ugyanis önöknek mondanom, hogy egy politikai rendszer demokratikus volta és a titkos információszerzés törvénytelen alkalmazása között nincsen egyenes összefüggés. Nem itt akartam erre utalni, h anem a nemzetbiztonsági törvényjavaslat vitájában, de szeretném közölni, hogy ezzel kapcsolatban felesleges túlzott információkat táplálni. Ha a politikai hatalom birtokosai olyan jellegű emberek, hogy ilyen eszközöket kívánnak alkalmazni, akkor arra nagy valószínűséggel sor fog kerülni. A végrehajtók nem fogják vizsgálni ezeknek az elrendeléseknek, politikai megrendeléseknek a jogosságát. Egyrészt, mert nem dolguk, másrészt pedig ab ovo minden titkosszolgálati eszköz az emberi jogainak, személyiségjogainak a megsértésére irányul, erkölcsi alapon különbséget tenni közöttük meglehetősen nehéz. És egyébként ehhez, hogy megmondjam, nem szükséges állami alkalmazottat igénybe venni. Tessenek kinyitni egy újságot, tessenek megnézni a hirdetési oldalt, hány ilyen c ég ajánlja a szolgáltatásait naponta. Tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy ez kizárólag a politikai hatalomgyakorlók erkölcsi színvonalán múlik. Semmi köze a politikai intézmények egyébkénti demokratikus működéséhez, s a dolog lényegénél fogva semmi köze a z állampolgárok egyébkénti demokráciaérzetéhez. De rátérek a törvényjavaslat konkrét rendelkezéseire. A külön engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés keretében az úgynevezett vádalku intézménye jelent újdonságot, ahol gyakorlatilag megegyezés jön l étre a bűncselekmény elkövetője és a nyomozó hatóság között, hogy információért cserébe elmarad a felelősségre vonás. Meglehetősen érdekesen alakult ennek a rendelkezésnek a sorsa. Az első változatban még az országos rendőrfőkapitány és a legfőbb ügyész sz intjén zajlott volna a dolog, a második változatban már szimplán csak rendőrség szerepel, bár a záró rendelkezések között utaltak a legfőbb ügyész engedélyezési jogkörére, a jelenlegi javaslatban pedig szimplán már csak ügyészről van szó. Természetesen ki lehet találni, hogy nagyjából melyik ügyészről lehet szó. Nagyobb gond azonban, hogy a tervezet a vádalku esetében mind a nyomozás megtagadására, mind a nyomozás megszüntetésére módot kíván adni. A nyomozás megtagadása önmagában is problémás egy kicsit egy szakértő számára, hiszen itt nem derítik föl a tényállást. Nem kerül sor a tényállás megfelelő tisztázására, pedig egy bűncselekménynek az elkövető személyén kívül lehetnek más, kriminalisztikailag érdekes jellemzői is. Mindezek tetejében ki akarja egészí teni a törvényjavaslat a büntetőeljárási törvény 127. és 139. §ait, ahol önálló esetként nevesítené a vádalku intézményét. Tisztelt Országgyűlés! Én fölmutatom azokat a nyomtatványokat, amiket a nyomozó hatóság jelenleg használ a nyomozás megszüntetésére, a nyomozás megtagadására, ahol a 2. sorban ismert elkövető esetén az elkövető nevét meg kell jegyezni. És ebből a határozatból a büntetőeljárási törvény egyéb rendelkezései szerint kap a sértett. Hol van itt titok? Ez teljes dekonspiráció ebben az
