Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 5. kedd, őszi ülésszak 10. nap (328.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
619 mozgások minőségével magyarázza annak mozgását. Az azonban biztos, hogy bármilyen magyarázatot is lehet találni a bűnözésre, az emberek biztonságot akarnak, riasztja őket a bűnözés, az erőszak. S az is biztos, hogy az emberek nagy része nem tartja normális dolognak e jelenséget. S az is biztos, hogy az sem nagyon érdekli őket, hogy ha azt mondják, nálunk jobb, máshol rosszabb. Amikor a bűnözés közvetlen környezetünkben jelenik meg, akkor az emberek nem annyira erős, hanem határozott rendőrségért kiabálnak; amikor azonban az erős és kemény rendőrség jelen ik meg, és ez érinti a személyi szabadságukat, akkor az emberek megrettennek és garanciákért kiabálnak. Tehát amikor e törvényhez közelítünk, tudjuk, hogy nagyon érzékeny területről van szó. Az egyik oldalon a növekvő bűnözés miatt — ha ennek tendenciáját időnként különböző számításokkal csökkenőnek is mutatják, de az emberek azt érzik, hogy erősödik — tudjuk, hogy stabil és hatékony rendőrségre van szüksége az országnak. A másik oldalról a gyanakvás, ami már elhangzott itt, hogy nem ade a törvény olyan es zközöket a Kormánynak, nem hoze létre olyan hatalmi helyzetet, amivel már nemcsak élni, hanem esetleg visszaélni is lehet. Szükséges, hogy törvény szülessen a rendőrségről a korábban elmondottak miatt, de az Országgyűlésnek alkotmányos kötelezettsége is v an, hogy megalkossa ezt a törvényt. Törvényt kell alkotni, mert ilyen törvény ebben a században nem született; 1881ben, akkor is csak a fővárosra vonatkozóan született egységes rendőrségi törvény. Azóta a rendőrség lényegi kérdéseit nem annyira törvénnyel , hanem határozatokkal, titkos utasításokkal látták el. A mai állapotot is elsősorban rendeletek, illetve utasítások alakították ki. 1945 után egy erős, katonai jellegű, titkosított, hatalmi rendőrség jött létre, ami ellen a rendszerváltás előtt kemény kri tika és támadás indult meg. S ennek a támadásnak két hatása volt. Az egyik egy negatív hatás, ami elbizonytalanította a rendőrséget — ezt a miniszter úr is említette áttételesen — , még negatívabbá tette a megítélését; és ez nemcsak a vezetésre vonatkozott, hanem azokra a rendőrökre is, akik kint álltak az utcán. Jogi szabályozás tekintetében azért volt ennek pozitív oldala is, mert a merev, centrális rendőrséget egy horizontális mechanizmus váltotta föl. Tudjuk azt, hogy a nemzetbiztonság kivált a rendőrség kereteiből; megjelent nyilvánosan a szolgálati szabályzat, amelynek jelentős garanciális kapcsolata van; kiemelte a Belügyminisztériumból a rendőrséget, és csak jogi irányítási lehetőséget adott a belügyminiszternek. (10.50) S talán ide lehet sorolni azt is, hogy szinte mindegyik párt programjában megjelent az önkormányzati rendőrség gondolata. Ezek a változások azonban biztos oda is vezettek, hogy a Kormánynak sokkal kevesebb jogosítványa volt a rendőrséggel kapcsolatban, mint a korábbi időszakban. Ezt ak kor minden ellenzéki párt, így az MDF is támogatta. 1990 végére azonban egy változás következett be, egy markánsabb koncentrációs folyamat indult meg, ami mind az időközben bekövetkezett változásokban, de a különböző törvénytervezetekben is nyomon követhet ő. Ilyen centralizációs tendenciának ítélem — mondjuk — a főkapitányok kinevezésének a pályázati és a pályázattól eltérő rendszerét. Vagy azt, hogy a nemzetbiztonság újabb szoros kapcsolatot alakít ki a rendőrséggel a közös technikai igazgatóság vagy a fig yelőszolgálat kapcsán. Vagy az is, hogy az önkormányzati törvény után a hatásköri törvény egy sor kérdést — amelyek korábban önkormányzathoz kapcsolódtak volna — a rendőrséghez kapcsolt. Jelzésértékűek — mint említettem — a törvényjavaslatok változásai 199 1 óta. Az első változatban az utasítás jogköre — ami már többször felmerült — egyedi ügyben kizárta a miniszternek ezt a lehetőségét. A második változatban — amit a miniszter úr visszavont — már csak az érdemi ügyre vonatkozott az utasítási jog kizárása. A mostani változatban meg sem jelenik ez a problémakör. Tudom, hogy ennek vannak jogi oldalai is, de garanciális szempontból ez nagyon fontos megfogalmazás volt a korábbi változatokban. Mint ahogy itt említették, az első változatban a köztársasági elnö knek is volt szerepe, pedig ez a javaslat is a minisztériumban készült, tehát nem ellenzéki párt készítette ezt a javaslatot. A korábbi tervezetben, ami ugyancsak a minisztériumból jött ki, a szolgálati szabályzat alapelvei is szerepeltek,
