Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 5. kedd, őszi ülésszak 10. nap (328.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
611 Tisztelt miniszter úr! Mielőtt az SZDSZ véleményét ismertetném a beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban, engedje meg, hogy az ön által elmondott expozé három megjegyzésére reagáljak. Ezek közül az első az volt, miszerint ön azt mondja, hogy Magyarországon az állampolgárok nem érzik biztonságban magukat. Én azt gondolom, hogy ez a megjegyzés csak részben igaz. Tény, hogy a közhangulat sok településen a közbiztonság miatt nem a legjobb. De azt gondolom, ho gy ez túlságosan súlyos ítélet. De, ha igaz is lenne, tisztelettel fölhívnám a figyelmét, hogy ez az ön felelőssége, tehát hogyha a lakosság nem érzi magát biztonságban, azért a belügyminiszter a felelős, és a megfelelő lépéseket meg kell tennie. A másik m egjegyzésem az erős rendőrségre vonatkozik. Ön nagyon sokszor és szívesen használja, hogy erős rendőrségre van szükség ebben az országban. Én azt gondolom, hogy ez egy vakvágány, egy öncélú erős rendőrség semmire nem jó, legfeljebb arra, hogy a központi ha talmat… (Dr. Gáspár Miklós: Miért? Nem lehet öncélú.) Ha befejezhetem a mondatot, akkor talán kiderül, hogy én hogyan értelmezem ezt a mondatot. ELNÖK (Szabad György) : Wekler képviselő urat illeti a szó. WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tehá t én azt gondolom, hogy egy önmagában erős rendőrség nem jelent semmit. Szerintem egy hatékonyan működő rendőrség kell annak érdekében, hogy az állampolgárok biztonságban érezzék magukat. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) A harmadik megjegyzé sem pedig, amivel szintén nem értettem egyet, és nem tartozik szorosan a rendőrségi törvényhez, illetve csak a rendőrség működéséhez: nem hiszem, hogy a helyi befolyástól mentes rendőrség az, amely a feladatának megfelelően meg tud felelni. Én azt gondolom , hogy a rendőrség akkor tud igazán hatékonyan tevékenykedni, ha együttműködik a helyi erőkkel, az állampolgárokkal, az önkormányzatokkal és a helyi szervezetekkel, és ekkor tud igazán eredményesen a feladatának, elsősorban a bűnüldözésnek megfelelni. Ezut án áttérve a rendőrségi törvényre, illetve annak előzményeire, azt kell mondanom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége meglepve figyelte az elmúlt három évet, és meglepetten figyeltük azt a kéthavonta megjelenő nyilatkozatsorozatot, amely arról tájékoztatot t bennünket, hogy beterjesztésre kerül a rendőrségi törvény a Kormány által a Parlament elé. Ez először a kormányprogramban jelent meg, utána Horváth Balázs belügyminiszter jelentette ki elég sűrűn, utána belügyminiszter úr is nagyon sokszor utalt erre. Há t ennek a következménye az lett, hogy most, '93 őszén tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, és én azt gondolom, hogy a kormányzatnak a felelőssége az, hogy nem korábban került sor erre. Én nem hiszem, hogy a törvényalkotás menetére lehetne hivatkozni akkor, amikor egy, már '92ben beterjesztett javaslatot a kormányzat visszavont, és akkor sem lehet a törvényalkotás menetére hivatkozni, amikor a mostani, 1993. április 5én beterjesztett javaslatnak a tárgysorozatra vételére csak most kerül sor. Én azt gondolom , hogy a Szabad Demokraták Szövetsége mindig is kifejezte készségét, hogy ezt a törvényt nagyon fontosnak tartja és tárgyalandónak ítéli meg. Ennek jelét adtuk több konferencia megrendezésével az elmúlt évben, több fórumon hangsúlyoztuk, hogy szükséges a r endőrségi törvény megalkotása. Ennek ellenére nem került sor ennek a tárgyalására. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a mostani tárgyalást sem előzte meg az a konszenzuskeresés, amire Sóvágó László képviselőtársam utalt, aki kifejezte reményét, hogy a honvéde lmi törvényhez hasonlóan konszenzus alakul ki ennek a törvénynek a tárgyalása során. Én azt gondolom, hogy az lett volna a szerencsés, hogyha már korábban elkezdődik ennek a konszenzusnak a keresése, és ez fölgyorsíthatta volna a mostani tárgyalásnak a men etét. Ugyan tudom, hogy létrejött egy beszélgetés valamikor másfél évvel ezelőtt a Belügyminisztériumban a belügyminiszter úr kérésére, de ez messze nem tekinthető egyeztetésnek, miután még jegyzőkönyv
