Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 4. hétfő, őszi ülésszak 9. nap (327.) - A kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának lezárása - A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló — az 1990. évi LXII. törvénnyel és az 1991. évi XLIV. törvénnyel módosított — 1989. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
594 javaslatokról. Most kérdezem: a bizottságok kívánnake előadót állítani, nyilvánítanake véleményt a módosító javaslatokról? (Nem jelentkezik senki.) A bizottságok nem jeleznek véleménynyilvánítási szándékot. Következnek a hozzászólók. Elsőként Hasznos Miklós képviselő ú r a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Felszólaló: Dr. Hasznos Miklós (KDNP) HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy törvényjavaslat tárgyalásakor mindig abból az oppozícióból indulunk ki, hogy a törvény vag y valamilyen magatartásra próbálja szorítani a jogkövető állampolgárt vagy szervezetet, vagy valamilyen magatartástól igyekszik eltiltani. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1990. évi törvény nyilván egy pártok szabályos működését célzó magatart ásformát szeretett volna előírni. Azonban bekövetkezett egy úgynevezett székházügy azóta. Ennek a székházügynek, mint valami nemkívánatos irányú magatartásnak természetesen voltak ellenzői, vannak kétkedői. Ezért született a négy képviselőtársam által beny újtott 10785ös számú törvényjavaslat, amely lényegében a tulajdonnak egy bizonyos korlátozását írja elő és célozza meg; mondván azt, hogy ha már ingyen kaptok az államtól valamilyen ingatlant, akkor ezt ne lehessen vagyoni haszonszerzésre bizonyos mértékb en felhasználni. Azt kell mondjam, hogy azzal a képviselői indokkal és a gondolattal, amivel ezt előterjesztették, a kereszténydemokraták is egyetértenek, hogy egy párt a működéséhez szükséges ingatlanok megszerzésével ne jusson olyan anyagi előnyökhöz, am elyeket bizonyos átcsoportosításokkal bármilyen célra is fel tud használni. Teljsen mindegy, hogy kormánypártról, ellenzéki pártról vane szó, mert az a párt, amelyik ma még ellenzéki párt, az lehet kormánypárt is és fordítva. Tehát amikor a kételyeinket e bben a kérdésben ugyan jogosnak tartjuk, óhatatlanul felvetődik viszont az a gondolat, hogy hozzá kelle nyúlni egy olyan törvényhez, amelyhez nem biztos, hogy az élet produkált bárminemű olyan tényállást, ami ezt indokolttá tenné. Mire gondolok itt szó sz erint? Mi azt szerettük volna elérni — és próbáltuk a házbizottságban érvényesíteni ezt az álláspontunkat — , hogy először a bizottság kérdésében kellene dönteni, hogy mi történt ebben a székházügyben. És ha a Parlament úgy dönt, hogy ez a bizottság álljon fel, akkor meg kellene várni ennek a bizottságnak a ténymegállapításait. (17.20) Mert ha valóban fennáll annak a veszélye, hogy itt lehet valami olyan előnyhöz jutni, mert egyetlen eset, egyetlen precedens volt ebben a kérdésben, de ha ez az egy eset tény leg fennáll, akkor érdemes hozzányúlni a jogszabályhoz, és érdemes a módosítással foglalkozni. De ha kiderül, hogy ez tényleg nem egészen úgy van, hogy ez vaklárma, és ebben nincsen semmi törvénytelen, és nincsen jogtalan előnyszerzés, még elvtelen előnysz erzés sem, akkor viszont miért kell egyáltalában hozzányúlni a törvényhez? Tehát amíg ezt nem látjuk világosan, addig tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy miről döntenénk. Ezért az első körben úgy terveztük, hogy módosító javaslatot adunk be, mert hiszen az 1. §nak az (1) bekezdése, ami a 10785ös számú önálló törvényjavaslat első oldalán szerepel, hogy: "Ha a párt e törvény rendelkezései alapján az ingatlant tíz éven belül értékesíti, az ebből befolyó vételárat csak irodaépület vásárlására fordíthatja." Mo ndjuk, a tulajdonjognak ilyen irányú korlátozását el tudnánk fogadni. A (2) bekezdés azonban már gumifogalmakat is tartalmaz, mert ki az, aki meg tudja határozni, hogy mi az a megfelelő összeg, amely a megillető nagyságú irodahelyiség vásárlásához szüksége s összeget jelöli, hogy azt most mikor kell értékelni: az eladás pillanatában, a juttatás pillanatában, tehát az már megint egy bonyolult jogvitára és értelmezési kérdésre adna alapot. Ezért először úgy gondoltuk, hogy módosító javaslatot nyújtunk be, hogy ez a része maradjon ki, csak az elejét tudjuk támogatni. Minekutána még mindig nem tisztázott, hogy egyáltalában szükség
