Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 4. hétfő, őszi ülésszak 9. nap (327.) - Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat és a honvédelemről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - INOTAY FERENC, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
588 szerződések sokszor hatásosabbak, és sokszor hatásosabb biztonságot adnak bármilyen fegyveres erőnél. Hölgyeim és uraim! Biztonságot mindig katonai erő ad, még a szerződéssel garantál t biztonság esetén is! Amennyiben ugyanis szerződéssel garantált biztonság esetén az ország biztonsága veszélybe kerül, netán támadás éri, abban az esetben ennek elhárításában saját katonai ereje mellett a garanciát vállaló ország vagy nemzetközi szervezet katonai ereje is közreműködik. Végeredményben egy agresszort csak katonai erővel lehet — akár saját, akár szövetséges katonai erővel lehet — legyőzni vagy megsemmisíteni. Sokan gondolják azt, hogy ma az agresszoroknak, a mások kárára terjeszkedni akarókna k a kora lejárt. Ezt a közelünkben, délen dúló, véres, embertelen háborús öldöklés mellett a közelünkben és a közeltávolban lévő konfliktusok, háborús veszélyek, lappangó ellentétek sajnos, megcáfolják mindenki előtt. Gondolok itt a volt Szovjetunió egyes utódállamai közötti és az azokon belüli feszültségekre, amelyek időnként már most fegyveres összetűzésekbe torkollanak — nem is csak Moszkva városára gondolok. És ezek az összetűzések bármikor lángba boríthatják nemcsak környezetünket, hanem a régiónk hat árain belüli részeket, sőt az azon túli világrészeket is. Összegezve tehát: a honvédségre szükség van, olyan magas szinten, amit anyagi erőnk csak elbír! Előttem szóló képviselőtársam, Wachsler Tamás utalt arra, hogy igenis, a hadsereg hiányt szenved. Igen , ezt is be kell pótolni! Az itt történő takarékosságnak esetleg tragikus következményei lehetnek, ugyanúgy, mint ha a honvédelem vonatkozásában pártpolitikai szempontok az össznemzeti érdekek fölé emelkednek. Ez utóbbinál érdekes tapasztalatom van a hatpá rti egyeztetés kapcsán. A változó intenzitású pártközi megbeszéléssorozat elemezte, vitatta az elénk terjesztett honvédelmi törvényt. A megbeszélések első részében és csak a véleménycserékre korlátozódó tárgyalások kezdetén igen siralmas benyomásaim voltak . Úgy éreztem, hogy a törvény kétharmados volta miatt plenáris ülésen érdemleges tárgyalásra talán sor sem kerül. Azután, ez tény, fokozatosan felülemelkedni látszott a pártügy fölé az ország érdeke. Természetesen volt, amikor ez visszafejlődött. A kezdetb en összeegyeztethetetlennek látszó hatféle vélemény bizonyos szempontokból közeledett egymáshoz, bár ugyanakkor polarizálódott is. Tényként meg kell állapítanom, hogy a hatpárti egyeztetések során, mikor szavazni kellett, pontosan jegyeztem, hogy ki miként szavazott — a FIDESZ álláspontja mindig azonos volt a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontjával! (Tirts Tamás: Na ne vicceljünk!) Utána lehet nézni…, pedig soha nem volt előtte közöttünk egyeztetés, megbeszélés, azonosan szavaztunk. (Tirts Tamás: Micsoda ?!) Egy külső szemlélő, aki a személyeket nem ismerte volna, Wachsler képviselőtársamat is gondolhatta volna szavazáskor a Kereszténydemokrata Néppárt részéről szavazónak, és engem a FIDESZ képviselőjének, ha ezt az ősz fejem, az ősz hajam nem cáfolta voln a meg. (Tirts Tamás: Az nem akadály! — Derültség.) Nem beszéltünk mi soha, de a lelkiismeretünk szerint szavaztunk! A tárgyalásoknak ugyanezen külső szemlélője a szavazás eredményei szerint viszont nem tudott volna különbséget tenni az MSZP és az SZDSZ nev ében szavazók között! (Derültség az SZDSZ soraiban.) Később, a vége felé ugyan történt változás, mert az össznemzeti érdek fölül tudott emelkedni a pártpolitikai érdekeken — legalábbis úgy látszott. A lelkiismeretünkre szavaztunk mi is, és mások is a lelki ismeretre hivatkoztak. Hölgyeim és uraim! A lelkiismeret egy nagyon érdekes valami. Nem feltétlenül inspirál helyes döntésre! A honvédelmi ügyekben a lelkiismeret a köztársasági elnöktől egészen a lelkiismereti okokból katonai szolgálatot nem vállaló hadkö telesig beleszól a hadsereg ügyeibe. A lelkiismeret, igenis, nem inspirál, nem feltétlenül a helyes döntésre ösztökél! Ugyanis Hitler Adolf és bandája is a lelkiismerete szerint járt el, amikor a rémtetteit megtervezte, majd végrehajtotta! (Tirts Tamás: Ho gy jön ez ide?) Kádár János, Rákosi és Szálasi is a lelkiismeretére hivatkozva tette a honvédelemmel
