Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 7. kedd, őszi ülésszak 2. nap (320.) - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SALAMON LÁSZLÓ, DR., az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke - ELNÖK(Szabad György): - KUTRUCZ KATALIN, DR.(MDF)
53 hagyományaink mutatják, hogy megmarad a külön törvény részének, vagy pe dig úgy — és én őszintén szólva ezt az utóbbit tartom célszerűnek — , hogy ugyan külön törvényben hozzuk meg, abban a bizonyosban, amely az adott életviszonyt rendezi, de mindig a Büntető Törvénykönyv különös része egy meghatározott helyére elhelyezve. Enne k csak praktikus okai vannak: a Büntető Törvénykönyv egyben marad, sokkal könnyebben kezelhető, tehát ezt lenne célszerű követni. Ha ezt a megoldást követtük volna első pillanattól kezdve, akkor valószínűleg ebből a csomagból néhány tényállás már megszület ett volna, hiszen néhány tényállást előzőleg meghozott törvényhez való igazítás, vagy előzőleg meghozott törvényben előírt kötelezettség indukált. Ilyen a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény, és ilyen az értékpapírtörvény. Már akkor jó lett v olna, ha megfogalmazzuk a bűncselekményt, nem tettük meg, itt az ideje pótolni. A másik probléma, amivel megintcsak itt az általános vita kapcsán foglalkozni kell, a büntetőjognak a sajátos természetéből adódik. A büntetőjog a maga természetéből adódóan eg y konzervatív jogág, egy védő, óvó természetű valami, ami nem képes arra, hogy bármit is megváltoztasson, bármit is befolyásoljon, hanem arra képes, hogy azt védje meg, ami van, tehát rátelepszik valamire. Ezért is van, hogy kódexet csak nyugalmas időszakb an, konszolidált viszonyok között lehet csinálni, hiszen ha egy mozgásban lévő időszakban csinálunk kódexet, akkor egy bizonytalan helyzetet konzerválunk. Bizonytalan helyzetet konzerválni pedig nem túlzottan célszerű. A lényeg az egészből az, hogy a bünte tőjog nem fogja rendbe tenni az alatta lévő viszonyokat akkor, hogyha azok egyébként más szempontból nincsenek rendbe téve. Ebből következik azután az, hogy ha egy bűncselekmény megfogalmazása kapcsán szükség van arra, hogy egyéb területen is valamiféle sz abályt hozzunk, akkor azt nem lehet csinálni, hogy előbb megcsinálom a bűncselekményi és utána az egyéb szabályozást. Ennek legalábbis egyidejűnek kell lennie, és ez az, ami okozza az egyik alapvető problémámat, ami koncepcionális problémának is tekinthető az egyik itt szereplő bűncselekménnyel kapcsolatban. Ez egy olyan bűncselekmény, amelynek az időszerűségét én elismerem, csak nem hiszem, hogy meg lehet csinálni az alulfekvő viszonyok szabályozása nélkül. A nevét is félve mondom ki, ez a pénzmosás. Sajno s az a helyzet, hogy a pénzintézeti törvényt — és talán még egyéb szabályokat is — ahhoz meg kellene változtatni, hogy a pénzmosás valóban működjön. Pénzmosás az ugyan szól törvényben előírt bejelentési kötelezettségről, de én ilyen törvényben előírt bejel entési kötelezettséget nem találtam. A pénzintézetekről szóló törvény 46. §ának (5) bekezdése beszél kiszolgáltatási kötelezettségről, de ez az ügyészség által kért adatra vonatkozik, és ez egészen más, mint egy bejelentési kötelezettség. Őszintén szólva arról sem tudok, hogy lenne nálunk egy olyan szabály, mint például az Egyesült Államokban van, hogy meghatározott összeg felett a pénzelhelyezéskor nyilatkozni kell annak az eredetéről. Úgy gondolom, ahhoz, hogy egy ilyen bűncselekményt bevezessünk, előtte rendezni kell azokat a viszonyokat, amelyek lehetővé teszik a bűncselekmény alkalmazhatóságát. Ha ezt nem teszszük meg, akkor az az érzésem, hogy rosszul tesszük. Van egy másik lényeges problémám ezzel a tervezettel kapcsolatban, és ez is egy bűncselekmén yhez kapcsolódik, de ez is, mint ahogy az előző, végül is egy koncepcionális kérdést takar, és ezért ezt érdemes lenne végiggondolni. Engedjék meg, hogy itt a jelenlegi helyzetet nagyon röviden vázoljam. A bűncselekmény, amiről szó van, az az itt gazdasági vesztegetésnek nevezett bűncselekmény. Jelenleg az a helyzet, hogy a közélet tisztasága elleni bűncselekmények között van hivatali vesztegetés és van nem hivatali vesztegetés. Ezt a nem hivatali vesztegetést szokták volt gazdasági vesztegetésnek nevezni, de ez egy téves elnevezés, mert ez nem a gazdasági életre vonatkozik, hanem a hivatalos személyeken kívül, az államigazgatáson kívül az állami élet egész területére. Vonatkozik minden állami szervre, egyesületekre, társadalmi szervezetekre. Az biztos, hogy a jelenlegi szabályozás rossz. Nem vagyok abban biztos, hogy a társadalmi szervezeteknél a vesztegetést szabályozni kellene. Az tehát biztos, hogy a jelenlegi szabályokon változtatni kell, az is biztos, hogy az alanyi kört szűkíteni kell. A kérdés csak az , hogy olyan
