Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 14. kedd, őszi ülésszak 36. nap (354.) - Az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
2768 SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném a két Vagyonpolitikai Irányelv zárszavát együtt elmondani, hiszen a szavazásra is egymás után kerül sor. Köszönöm. Tisztelt képviselőtársaim! Köszönöm, hogy az önök fáradozásai és a bizottsági munka eredményeként az 1993. és az 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvek vitája — többhetes tárgyalást követően — lezárult. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az 1993. évi Irán yelvek a törvényi előírások szerint mindössze két hétig lesznek érvényben, ugyanakkor a jövő évet már új irányelvek birtokában kezdhetjük meg. Bár a viták során voltak, akik megkérdőjelezték az 1993. évi Irányelvek elfogadásának célszerűségét — megítélésem szerint ez helytelen álláspont. Mind miniszteri expozémban, mind a részletes vita során tett felszólalásomban szóltam az 1993. évi Irányelvek késedelmes tárgyalásának előzményeiről; az elmúlt hetek plenáris felszólalásai és a bizottsági viták tapasztalata i meggyőztek arról, hogy a helyzet reális, tényeken alapuló bemutatását ezúttal sem nélkülözhetem. (19.40) A valóság, amelyről természetesen lehet nem tudomást venni és a felelősséget indokolatlanul a Kormányra hárítani, a következő: Az 1993. é s az 1994. évi Irányelveket a Kormány — a privatizációs törvényekben rögzítetteknek megfelelően — időben, 1992 szeptemberében, illetve 1993. október elején az Országgyűlésnek benyújtotta. Az 1993. évi irányelvek tárgyalását a Parlament 1993. év nyaráig nem tűzte napirendre, amikor a Kormány a pótköltségvetés előirányzatainak megfelelően június közepén új változatot nyújtott be. Az Irányelvek tárgyalását az Országgyűlés ez év novemberében tudta napirendre tűzni, és ennek a tárgyalását zártuk most le. Elnök ú r! Tisztelt képviselőtársaim! A két Vagyonpolitikai Irányelvek részletes vitája, a bizottságokban folyó munka számos tanulsággal szolgált, a vita során koncepcionális, s egyes kérdéseket érintő konkrét észrevételek kifejtésére egyaránt lehetőség nyílt. A k övetkezőket szeretném kiemelni. 1. Egyes észrevételek az Irányelvek olyan irányú átdolgozását célozták meg, ami összeegyeztethetetlen az önök által elfogadott 1992. évi LIII. és LIV. törvényekkel. Ezek a javaslatok a privatizációs folyamatért viselt kormán yzati felelősség megváltoztatására, az ÁVÜ tevékenységének, státusának alapvető módosítására irányultak. Megítélésem szerint az ilyen jelleggel módosított Irányelvek megalkotása jogbizonytalansághoz, a privatizációs folyamat szétzilálásához vezetett volna. 2. Az észrevételek második csoportja a hatályos törvényekben rögzítettek felülvizsgálatát fogalmazta meg. Ez érintette volna egyes állami alapok, a foglalkoztatási, a területfejlesztési, a mezőgazdasági újjáépítési alap finanszírozását. Úgy gondolom, ez m egengedhetetlen. Hasonlóképpen veszélyesnek tartom azokat a próbálkozásokat, amelyek a kárpótlási jegyekkel szembeni kínálatfelajánlást drasztikus, alig egyharmadra történő csökkentését célozták volna meg. Ez felelőtlen politikai akció, melynek hátrányait a kárpótoltaknak kellett volna elszenvedniük, ami megengedhetetlen. 3. Az észrevételek harmadik csoportja az Irányelvek jellegének megváltoztatását, tartalmi kiszélesítését célozta meg. Előre kell bocsátanom, hogy az Irányelvek fő tartalmi elemeit és jelle gét a privatizációs törvényekben rögzítettek szerint kell meghatározni, s ez nem teszi lehetővé, hogy törvényi előírásokat, vagy például az ÁVÜ szervezeti és működési szabályzatát helyettesítsük általa. Nem az Irányelvek által kell megoldani a hátrányos he lyzetű települések gondját vagy az államadósság kezelését, s hasonlóképpen más dokumentumok szólnak az összeférhetetlenségi szabályokról is. Ez