Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak

1993. december 14. kedd, őszi ülésszak 36. nap (354.) - Az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:

2768 SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném a két Vagyonpolitikai Irányelv zárszavát együtt

elmondani, hiszen a szavazásra is egymás után kerül sor. Köszönöm. Tisztelt képviselőtársaim! Köszönöm, hogy az önök fáradozásai és a bizottsági munka

eredményeként az 1993. és az 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvek vitája

— többhetes tárgyalást

követően

— lezárult. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az 1993. évi Irán

yelvek a törvényi

előírások szerint mindössze két hétig lesznek érvényben, ugyanakkor a jövő évet már új irányelvek

birtokában kezdhetjük meg. Bár a viták során voltak, akik megkérdőjelezték az 1993. évi Irányelvek

elfogadásának célszerűségét

— megítélésem szerint ez helytelen álláspont. Mind miniszteri expozémban, mind a részletes vita során tett felszólalásomban szóltam az 1993.

évi Irányelvek késedelmes tárgyalásának előzményeiről; az elmúlt hetek plenáris felszólalásai és a

bizottsági viták tapasztalata

i meggyőztek arról, hogy a helyzet reális, tényeken alapuló bemutatását

ezúttal sem nélkülözhetem. (19.40) A valóság, amelyről természetesen lehet nem tudomást venni és a felelősséget indokolatlanul a

Kormányra hárítani, a következő: Az 1993. é

s az 1994. évi Irányelveket a Kormány

— a privatizációs törvényekben rögzítetteknek

megfelelően

— időben, 1992 szeptemberében, illetve 1993. október elején az Országgyűlésnek

benyújtotta. Az 1993. évi irányelvek tárgyalását a Parlament 1993. év nyaráig nem tűzte napirendre, amikor a

Kormány a pótköltségvetés előirányzatainak megfelelően június közepén új változatot nyújtott be. Az Irányelvek tárgyalását az Országgyűlés ez év novemberében tudta napirendre tűzni, és ennek

a tárgyalását zártuk most le. Elnök ú

r! Tisztelt képviselőtársaim! A két Vagyonpolitikai Irányelvek részletes vitája, a

bizottságokban folyó munka számos tanulsággal szolgált, a vita során koncepcionális, s egyes

kérdéseket érintő konkrét észrevételek kifejtésére egyaránt lehetőség nyílt. A k

övetkezőket szeretném kiemelni. 1. Egyes észrevételek az Irányelvek olyan irányú átdolgozását célozták meg, ami

összeegyeztethetetlen az önök által elfogadott 1992. évi LIII. és LIV. törvényekkel. Ezek a

javaslatok a privatizációs folyamatért viselt kormán

yzati felelősség megváltoztatására, az ÁVÜ

tevékenységének, státusának alapvető módosítására irányultak. Megítélésem szerint az ilyen jelleggel módosított Irányelvek megalkotása jogbizonytalansághoz,

a privatizációs folyamat szétzilálásához vezetett volna. 2. Az észrevételek második csoportja a hatályos törvényekben rögzítettek felülvizsgálatát

fogalmazta meg. Ez érintette volna egyes állami alapok, a foglalkoztatási, a területfejlesztési, a

mezőgazdasági újjáépítési alap finanszírozását. Úgy gondolom, ez m

egengedhetetlen. Hasonlóképpen veszélyesnek tartom azokat a próbálkozásokat, amelyek a kárpótlási jegyekkel

szembeni kínálatfelajánlást drasztikus, alig egyharmadra történő csökkentését célozták volna meg.

Ez felelőtlen politikai akció, melynek hátrányait

a kárpótoltaknak kellett volna elszenvedniük, ami

megengedhetetlen. 3. Az észrevételek harmadik csoportja az Irányelvek jellegének megváltoztatását, tartalmi

kiszélesítését célozta meg. Előre kell bocsátanom, hogy az Irányelvek fő tartalmi elemeit és jelle

gét a privatizációs

törvényekben rögzítettek szerint kell meghatározni, s ez nem teszi lehetővé, hogy törvényi

előírásokat, vagy például az ÁVÜ szervezeti és működési szabályzatát helyettesítsük általa. Nem az

Irányelvek által kell megoldani a hátrányos he

lyzetű települések gondját vagy az államadósság

kezelését, s hasonlóképpen más dokumentumok szólnak az összeférhetetlenségi szabályokról is. Ez