Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 14. kedd, őszi ülésszak 36. nap (354.) - A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
2765 látszatnyereség keletkezik a vállalatnál. Ez ugyan az államnak elvileg jó, mert több adót lehet beszedni, viszont jövedelemkivonás történik az adott vállalkozásnál, és amikor pótolni kell az amortizálódott állóeszközt, akkor nem lesz annyi fedezete a vállalatnak, amennyi legalább a szinten tartáshoz elegendő lenne. Azt hiszem, e zzel a kérdéssel a következő időszakban mindenképpen foglalkozni kell. A másik ilyen kérdés a hosszú lejáratú devizahitelek kérdése, hiszen ezeknek az elszámolása ma egy forintleértékelés esetén olyan árfolyamveszteséget okoz, amelyet abban az évben el kel l számolni, amikor ez az árfolyamveszteség bekövetkezik. Ez nagyon veszélyes és nagyon kellemetlen helyzetet teremthet a vállalkozások számára, sokkal célszerűbb lenne, hogyha ez aktív időbeli elhatárolással — és most elnézést kérek, hogy ilyen szakkifejez ést használok, de nem tudom másképp megfogalmazni — lehetne kimutatni, és akkor kellene ezeket az árfolyamveszteségeket leírni, amikor a hitelek adott része visszafizetésre kerül. Ez egy sokkal rugalmasabb, sokkal normálisabb elszámolásmódot adna, és nem h ozná egyegy forintleértékelés az adott vállalkozót abban az évben nehéz helyzetbe. Ez még a külföldi befektetők egy részét is zavarja a mi számviteli rendszerünkben. Ugyancsak rendezni kell a jövőben a térítésmentesen átadott vagyontárgyak sorsát. Ezért m ost felemás helyzet van: az a cég, amely térítésmentesen átad bárkinek bármilyen vagyontárgyat, az elszámolja a nyereségével szemben ezt az átadást, csökkenti a nyereségét. Az a cég, amelyik ugyanezt a térítésmentesen átadott vagyontárgyat megkapja, az nem számolhatja bele a vállalati vagyonába, annak nem növeli az eredményét ez a térítésmentesen átvett vagyontárgy. Ez egyrészt tisztességesebb vagyonkimutatást tenne lehetővé, másrészt pedig még az államnak is hasznos lenne, hiszen a növekvő eredmény után ad ózni kellene. Befejezésül még egy témát mondanék negyedikként, mert négyet ígértem, az úgynevezett óvatos értékelés elvének a használata is ezzel a módosítással jobban sikerült. Egy új elem került be azok közé az ügyek közé, amelyre céltartalékot lehet kép ezni, legalábbis remélem, hogy bekerült, mert a bizottsági ülésen elfogadásra javasolta a Kormány is; a korkedvezményes nyugdíjra való céltartalékképzés és a végkielégítésre való céltartalékképzés. Azt hiszem, ez a terület azért még olyan, amin a jövőben g ondolkodnunk kell, hiszen van még néhány olyan téma, olyan kategória, amire érdemes lenne még a céltartalékképzés lehetőségét kiterjeszteni, ilyen például a környezetvédelmi károk elhárítására való felkészülés. Ezzel együtt, összességében úgy gondolom, hog y ez a négy megvizsgálandó terület nem a mostani módosításnak kellett volna részét képezze, úgy gondolom, hogy a mostani módosítás előreviszi a törvényt és hasznos, a törvény betartásánál, végrehajtásánál viszont két dologra hadd hívjam fel a figyelmet. Az új számviteli törvénynek egy nagyon fontos előrelépése volt — és nagyon örültek neki a gazdasági szakemberek — , hogy nem kellett negyedéves mérlegeket készíteni és az új számviteli törvény csak éves mérlegkészítést írt elő. Hogyha ezzel szemben az ÁV Rt. előírja a havi mérlegkészítést, akkor ezt az örömet, legalábbis azoknál a vállalatoknál, amelyek az ÁV Rt.hez tartoznak, elvették, másrészt pedig azt minden gazdasági szakember tudja, hogy a havi mérlegek pontossága, megbízhatósága gyakorlatilag a nulláva l egyenlő, tehát fölösleges havi mérlegeket készíteni. Tehát én úgy gondolom, hogy egy jó törvényt nem szabad egy rossz vállalati utasítással tönkretenni. A másik is egy kicsit hasonló példa, nevezetesen az, hogy a számviteli törvényünk valóban egy rendkív ül rugalmas és szélesen megengedő törvény. Ha ezt állandóan át- és átszőjük az adórendszerrel, elsősorban a társasági adóval és megkötjük, nagyságrendileg leszűkítjük azokat a határokat, amelyeket egyébként a számviteli törvény lehetőségként megadna, akkor ennek a számviteli törvénynek minden modernsége, minden európaisága ellenére gyakorlatilag a
