Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 8. szerda, őszi ülésszak 34. nap (352.) - A mezőgazdaság helyzetével foglalkozó politikai vitanap megkezdése - ELNÖK (Vörös Vince): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ LAJOS, DR. (Kisgazda)
2581 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! És elsősorban tisztelt Glattfelder Béla, akit én szeretnék barátomnak tekinteni… (Zaj, közbeszólás a bal oldalról: Ő nem! — Derültség.) …én voltam az, aki elkövettem az t a levelet, képviselőtársaimnak írott levelemben — miután tudtam, hogy itt nagyon rövid idő áll rendelkezésemre, és nem tudom elmondani mindazt, amit szeretnék — , azt írtam, hogy a választásokkor egyedül a Független Kisgazdapártnak volt világos agrárprogr amja. Kérném, hasonlítsa össze az akkori agrárprogramokat, amit a szakírók már megtettek, és a szakírók állapították meg. A később elkészített agrárpolitikánkat — amit 1990 novemberében és egy finomított változatban '91 áprilisában adtunk ki, ebben széles körben 85 tudós, egyetemi tanár, kutató, szövetkezeti magángazda, tehát gyakorló szakemberek vettek részt — valamikor '90 novemberében odaadtam Glattfelder Bélának, hogy olvassa el, mondjon véleményt, és kértem a FIDESZ agrárpolitikáját. Akkor azt a válasz t kaptam, hogy "most még vizsgáznom kell, de valamelyik este, ha lesz időm rá, összeütök egyet". (Derültség a jobb oldalon.) Megjegyzem, hogy mondják, hogy a FIDESZnek azóta van agrárpolitikája, amióta Glattfelder Béla diplomát szerzett, és ráér ezzel fog lalkozni. (Derültség, taps.) Én ezt csak a hűség kedvéért mondtam, és szeretném a barátságot tovább is fenntartani. (Derültség.) Ismert, hogy a magyar mezőgazdaság költségvetési befizetése 1985ben a '76. évinek a tízszeresére nőtt, 17,8 milliárdra. Mégis kijelentem, hogy sem én, sem a kisgazdák az elmúlt három év felelőssége alól nem akarunk kitérni. Azt viszont tisztázni kell, hogy a bekövetkezett problémákból mennyi terheli a mi számlánkat. Azért is fontos ez, mert többen igyekeznek — itt, ma is — nyílt vagy burkolt megjegyzéssel, csúsztatással és rágalmakkal a felelősséget a kisgazdapolitika nyakába varrni. A kollektív bölcsesség által megszabott időkeret nem tesz lehetővé mélyreható elemzést, így csak agrárpolitikánk néhány elemét tudom kiragadni. Fel kell tenni a kérdést, hogy az általunk szorgalmazott agrárpolitika — amit bővebben, 62 oldalban pontosan, körülbelül ilyen vastag füzetben… (Felmutat egy kiadványt.) …'90 novemberében kiadtunk — mennyire korszerű, mennyire szolgálta a társadalom és a polit ikai rendszerváltás igényeit. (11.40) 1930ban a birtokos parasztság köreiben szerveződött a haladó gondolkodású, függetlenségi politikát folytató Kisgazdapárt, mely azóta is őrzi demokratikus, a haza hosszú távú érdekeit és a polgári fejlődést szolgáló ha gyományait, a magántulajdon, főleg a kistulajdonosok védelmét. Mi, mai utódok a hagyományokat nemcsak egyszerűen folytatni kívánjuk, hanem a bekövetkezett változásokhoz, az új körülményekhez, a modernizáció igényeihez kívánjuk igazítani. Nyilván é rthető, hogy szívünkön viseljük az erkölcsileg és tudatilag súlyosan megkárosított magyar parasztság rehabilitálását és horribile dictu, a korszerű regenerálását. Sokan szívesen elfelejtenék, hogy tulajdonától megfosztva 260 000 gazdálkodó vált földönfutóv á. A termelőszövetkezetekben maradtak, zömük bérmunkássá lett. Tulajdonosi életformájukat és a tudatot a háztáji gazdaságba mentve őrizték meg, soha el nem fogadva a szovjet kolhozt. Nekik köszönhető az úgynevezett magyar szövetkezeti modell kialakulása, a miben az ezzel dicsekvő egykori vezetők csak követték az eseményeket, s kénytelenkelletlen viselték el a parasztok által kivívott változásokat. Részese voltam a folyamatnak, benne voltam. Agrárpolitikánkban nem az 1945 — 47. évi viszonyokat kívántuk visszaá lmodni, hanem számba vettük a valóságot, figyelembe véve az elért mezőgazdasági színvonalat, a több mint tíz éve tartó elvonási politika súlyos következményeit, a különféle ellentmondásokat, az emberi létezés alapvető feltételét, a természeti környezethez való alkalmazkodást és ennek szükségszerű védelmét. Mindennek érdekében első lépés a magántulajdon helyreállítása, ami nélkül nincsen demokrácia, jogállamiság, polgárosodás, és nincs helye az életnek. A társadalmi fejlődés fázisait nem lehet kihagyni, csak gyorsítani a szerves fejlődés keretében.
