Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 7. kedd, őszi ülésszak 33. nap (351.) - A honvédelemről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
2487 A hatpárti és az egyéni módosító javaslatok elfogadásával finoman kiegyensúlyozott, a fékek és ellensúlyok egész rendszerét működtető építmény alakult ki, amelyben kiemelt szerep jut az Országgyűlésnek, de okszerű hatásköröket gyak orolhat a köztársasági elnök, a Kormány, a honvédelmi bizottság, a honvédelmi és belügyminiszter s a vezetési oldalon a magyar honvédség parancsnoka és vezérkari főnöke. A hatáskörök megosztásának lényege az, hogy az alkotmányos szereplők egyike sem juthat túlhatalomhoz, hogy a fegyveres erők az alkotmányos állami szervek irányítása és ellenőrzése alatt tarthatók. Természetesen támogatom az alkotmányügyi bizottság — személy szerint Salamon László elnök úr — által benyújtott módosító javaslatokat is. Végezet ül röviden szólnom kell a hadkötelezettséget és a hadköteleseket érintő módosító javaslatokról is. Támogatok minden olyan, a realitások talaján álló, a hadsereg hadrafoghatóságával, az ország védelmi érdekeivel összegyeztethető javaslatot, ami az állampolg árok helyzetét — a Kormány eredeti javaslatán túlmenően is — javítani akarja. Ám, nem támogathatok olyan indítványokat, amelyek a katonai rend és fegyelem fellazítását vagy a mindenkire kötelező katonai szolgálat alóli kibúvás lehetőségét akarvaakaratlanu l elősegítenék. Nem támogathatom a felsőfokú végzettségű, tartalékos tisztképzésre önként jelentkező sorkötelesek szolgálati idejének kilencről hat hónapra történő csökkentését. A szükséges elméleti és gyakorlati képzés egyszerűen nem szorítható bele ilyen rövid időbe. Nem szállítható le a polgári szolgálat időtartama 18 hónapról 16 hónapra, mert — a vitában elhangzottakkal ellentétben — a sor- és tartalékos katonai szolgálat együttes időtartama összesen ugyancsak 18 hónap lehet. Igazságtalan lenne tehát, h a a haza fegyveres védelmét nem vállalók szolgálati idejét ennél rövidebb időtartamban állapítanánk meg. Ugyanakkor támogatom a tanulmányi, valamint családfenntartói szolgálathalasztást és a szolgálat félbeszakítása körében a tartásra vagy gondozásra szoru lók méltányos érdekeinek védelmére, illetve a tanulmányok megszakítatlan folytatásának lehetőségére irányuló mértéktartó javaslatokat. Nem tudok viszont egyetérteni azzal, hogy a katonai esküből töröljük az élet feláldozására vonatkozó kitételt. Őszintén s zólva nem is nagyon értem, miként gondolja ezt a javaslattevő, hiszen a tűzvonalban, ahol lőnek, bármennyire fájdalmas, ott meg is lehet halni. S ha már életről, halálról van szó, hadd említsem meg, támogatom azt az emberségtől áthatott módosítványt, amely szerint a szolgálat teljesítése közben öngyilkosság, bűncselekmény vagy baleset következtében életét vesztett sorkatona testvére mentesül a behívás alól. A vitában többen fölvetették a hadigondozás ügyét, amelynek a törvényjavaslat valóban csupán az alapv ető szabályait tartalmazza. Tisztelettel jelenthetem a Háznak, hogy a Honvédelmi Minisztérium szakértői utasításomra elkészítették a hadigondozásról szóló törvény tervezetét. Remélem, hogy mihamarabb önök elé kerülhet. (Mádai Péter tapsol.) Tisztelt képvis előtársaim! Az új honvédelmi törvény előkészítésének, a körötte folyt vitáknak számos tanulsága van, túl azon, hogy több ezer oldalnyi dokumentációt hagyhattunk az utókorra, és ennek majdan szakmai társaim, a történészek módfelett örvendezni fognak. A tanu lságok közül is kiemelendő: fiatal demokráciánk egyik alapszabályát egyre jobban el kell tudnunk sajátítani. Meg kell tanulnunk meghallani a politikai ellenfél igazságát is, mert mindnyájunkat az egy és oszthatatlan magyar nemzet bizalma küldött ebbe a Ház ba. S azért, hogy demokráciánk ne váljon puszta vásári ricsajozás színterévé, meg kell tanulnunk tárgyalni és megállapodni egymással. Ez néha igen keserves, és távolról sem látványos, mint dörgedelmes szónoklatokkal nemes vagy nemtelen indulatokat szítani. (17.00)
