Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 7. kedd, őszi ülésszak 33. nap (351.) - Interpellációk - ELNÖK (Vörös Vince): - KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
2471 A magyarság békés szán déka evidencia. Ezt senki sem vonhatja kétségbe. A történelem bebizonyította, hogy a magyar kérdés nem vagonkérdés, nem határkérdés, hanem evangéliumi kérdés. Ami az igazság őrzését, képviseletét és emberi tartást jelent. Sajnos, az ukrán alapszerződés meg kötésénél mindkettő hiányzott. Kérem az államtitkár urat, hogy a Parlamentnek felelős Kormány elképzeléseit a készülendő szerződésekkel kapcsolatban fejtse ki, és tájékoztassa megbízóját, a magyar társadalmat, melyek azok az alternatívák, amelyek a miniszt erelnök úr ígérete szerint eltérnek az ukrán — magyar alapszerződéstől. Köszönöm. (Dénes János tapsol.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Kelemen András külügyminisztériumi államtitkár urat, szíveskedjék az interpellációra válaszolni. Dr. Kelemen A ndrás külügyminisztériumi államtitkár válasza KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Végtelenül kedves Képviselő Asszony! (Derültség.) Jóhiszemű kérdése valahogy úgy hangzott, mintha azt kérdezné vala melyik padszomszédjától, hogy verie még a feleségét. (Derültség.) Fel szeretném világosítani arról, hogy — valószínűleg szándéka ellenére — a kérdés lényegileg egy rágalom, amely nemcsak a Kormányra vonatkozik, hanem az alapszerződést és az alapszerződése inket megszavazó Parlament befeketítésére is alkalmas. Az interpellációban érintett magyar — ukrán — az ön által többször alapokmánynak nevezett — alapszerződéssel kapcsolatban elmondhatom, hogy annak tartalmi ismertetése a magyar Országgyűléssel maradéktala nul megfelelt a nemzetközi megállapodások megszabott ratifikációs rendjének, mivel 1992. június 1jén került benyújtásra az Országgyűléshez, és csak 1993. május 11én került sor a parlamenti szavazásra. Az érintett parlamenti bizottság, majd az Országgyűlé s a benyújtásra rendelkezésre álló több mint fél év alatt megismerve a szerződés tartalmát, azt a parlamenti demokrácia szabályainak megfelelően többségi támogatásban részesítette, illetőleg törvénybe iktatta. Ha az a kérdés merül fel, hogy miért volt szük ség erre az alapszerződésre és az alapszerződésre általában, akkor, ezt a kérdést ugyan bár sokszor megválaszoltuk, de mivel ismétlés a tudás anyja, azért természetesen most is megadom a választ. A magyar — ukrán határ túloldalán élő magyar kisebbség és szűk ebb hazája, a Kárpátalja harmadik országtól, az akkori Csehszlovákiától került a Szovjetunióhoz a II. világháború végén. A Szovjetunióból kivált és magát többfelől fenyegetettnek érző Ukrajna a Magyarországhoz fűződő jó viszony előfeltételének tekintette a z 1947. évi békeszerződésben megerősített magyar határ rögzítését az államközi szerződésben. Azt hiszem, nem igényel további magyarázatot, hogy Ukrajna külsőbelső stabilitása egyben Magyarország biztonsági érdeke is. Az alapszerződésben ezért kellett érin tenünk ezt a kérdéskört is, az ottani magyarság nemzeti, nemzetiségi életének fejlődését biztosító megállapodáshoz kapcsoltan. A másik állításával kapcsolatosan, vagyis más szomszédaink vonatkozásában az a véleményünk, hogy a határok kérdése érvén yes nemzetközi szerződések, békeokmányok keretei között régen szabályozott, de a magyar kisebbségek helyzete egyes szomszédos országokban megoldásra vár. Ha a határokat mint elsődleges problémát vetik fel egyesek, ez általában nem a mi oldalunkról, sőt, me rem állítani, sohasem a mi oldalunkról merült föl. Tárgyalásainkban ennek a szempontnak az érvényesítésére törekszünk, vagyis arra, hogy a magyar kisebbség helyzetén javítsunk. A határainkon kívül élő honfitársainkon akkor segíthetünk leginkább, ha a valós helyzettel számolva, az adott keretek adta lehetőségeket teljes egészükben kihasználva szerződésekben is rögzítve igyekszünk megtenni mindent érdekükben. Ez az értelme a szerződésnek. Legutóbbi példa erre a szlovén — magyar kisebbségvédelmi szerződés.
