Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 7. kedd, őszi ülésszak 33. nap (351.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
2433 A hibák egyébként — meg szeretném jegyezni — nem különösen jelenetősek; se el nem veszett, se meg nem került 100 milliárd forint… De mindenesetre azért, hogy a törvény rendben legyen, ezeket a dolgokat majd el kell rendezni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megkérdezem elnök urat, hogy emellett fönntartjae képviselői felszólalási szándékát is. (Soós Károly Attila: Igen.) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkezdjük akkor a vitát — amennyiben a hatáskörrel rendelkező bi zottságok elnökei további felszólalást nem kívánnak most tenni. (Nincs jelentkező.) Köszönöm. Elsőként megadom a szót Sóvágó Lászlónak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Felszólaló: Dr. Sóvágó László (MDF) SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztel t Ház! Én a részletes vita jellegéhez igazodva röviden és egyetlen gondolatkörről szeretnék szólni. A költségvetés egészéhez képest nem sok pénzről teszek említést, de azon önkormányzatok, amelyek az első szavazásunk következtében ezt a veszteséget elkönyv elhették, aligha nevezhetik ezt az összeget kevésnek. Jelesül azon települések nevében — érdekében, így pontosabb — kívánok szólni, amelyek üdülőhelyi adót vetnek ki, és ez bizony jó néhány magyar település. Hogyha érzékeltetni szeretném ezt az összeget, a kkor hadd mondjam el, hogy például Siófok 1992ben 94 millió állami támogatást kapott ezen a címen, Hévíz 64 milliót, Balatonfüred 52t, Hajdúszoboszló 43at, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Miből is adódott ez az állami támogatás? Három éve úgy r endelkezik a törvény, hogy az üdülővendégek tartózkodási ideje alapján beszedett idegenforgalmi adó minden forintjához két forint állami hozzájárulás illeti meg az önkormányzatokat. Hangsúlyozom, egy három éve bevált rendszerről van tehát szó, az önkormány zatok ezen bevételekkel kalkulálnak, számítanak rá, szükséges az adott település megszokott életnívójának fenntartásához. Nem kívánok a kormány javaslata ellen sem szólni, hiszen az eredetileg beterjesztett költségvetési javaslat szerint minden egy forint adóhoz — mint említettem — két forint állami hozzájárulás párosulna. Derült égből villámcsapásként ért — legalábbis engem, de azt hiszem, a képviselők többségét — a költségvetési bizottság azon módosító javaslata, amely a szavazást megelőzően három nappal született, és emigyen fogalmaz: "Az üdülővendégek tartózkodási ideje alapján beszedett idegenforgalmi adó minden egy forintjához két forint az állami hozzájárulás…" — eddig ez rendben is volna, de úgy folytatódik: — "…amelyből 80 fillér az idegenforgalmi a lapot illeti meg. Ezt az önkormányzatok a beszedett idegenforgalmi adóval arányosan havonta, minden hó 25ig fizetik be az idegenforgalmi alap számára." És ez az, ami, úgy gondolom, nemcsak számomra, hanem az említett önkormányzatok számára is sérelmes, me rt a példaként fölsorolt összegnek csak 40%át fogják megkapni 1994ben, amely azt hiszem, az adott önkormányzatok számára jelentős összeg. Úgy gondolom, ésszerűségi szempontok sem szólnak amellett, hogy az egyébként is szigorú önkormányzati költségvetést tovább keményítsük, amellett, hogy megítélésem szerint ez a megoldás nem felel meg a hatályos törvényeknek sem. Az önkormányzatokról szóló törvény szerint az önkormányzatokat megillető normatív támogatás alanyi jog, annak felhasználásáról maguk az önkormán yzatok döntenek. Mindazon normatív támogatásokat tehát amelyeket az önkormányzatok számára biztosítunk, azokat semmilyen feltételhez nem köthetjük, azok szabad elköltéséről maguk az önkormányzatok dönthetnek. Azt hiszem, ezt minden képviselőtársam elfogadj a, ez következik a törvény betűjéből és szelleméből is. Azért mondom én, hogy ez a most elfogadott módosítás törvényellenes, mert ezt az elvet megszegve kijelentjük, hogy ugyan két forintot kap majd minden idegenforgalmi adót kivető önkormányzat, de ebből a két forintból 80 fillért már azonnal elveszünk; következésképpen mintegy konkrét rendeltetést adunk ennek az összegnek, nem engedjük meg, hogy
