Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. december 6. hétfő, őszi ülésszak 32. nap (350.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
2420 létezik, melynek betöltése szigorú orvosi előírásokhoz kötött. Pé ldaként sorolnék néhányat: háromévente orvosi vizsgálatra kötelezettek a mozdonyvezetők, vonatvezetők, forgalomirányítók, a cukorbetegség kizáró ok a pilótáknál; a vadászati engedély orvosi vizsgálathoz kötött, de megfelelő gyakorisággal vizsgálják a katon ákat és a rendőröket is. A példákból nyilvánvaló, hogy elsősorban olyan szakmákban, foglalkozásoknál és tevékenységeknél szigorúak az előírások, ahol az egyén tevékenysége folytán mások biztonsága, netán élete kerülhet veszélybe. (19.00) Márpedig a Magyar Köztársaság Országgyűlése képviselőinek kezébe az egész ország sorsa van letéve. Ha tehát a képviselő — elmeállapotát tekintve — nem megbízható, akkor tevékenységével, döntéseivel az egész társadalmat veszélyezteti. Már hallom az ellenvéleményt, hogy törvé nyileg szabályozott a választásból, illetve a választhatóságból kizártak köre, köztük az elmebetegek is. Nos, esetünkben nem a komplett elmebetegekről van szó, hanem az állapotukat remekül titkolókról, akik talán éppen ezért éreznek indíttatást a képviselő ségre. Természetesen a javaslat benyújtását követően — sajnos, csak akkor — konzultáltam ideggyógyásszal és alkotmányjogásszal is. Orvosi megállapítás szerint a vizsgálat irányulhatna teljesítménytesztre, ezen belül intelligenciamérésre, különös tekintette l az időskori szellemi hanyatlásra, de irányulhat személyiségtesztre is. Sok honfitársunk küszködik személyiségzavarral, náluk a személyiségjegyek kórosan fejlődtek ki. De szorosan idetartoznak a szenvedélybetegek is, nem elsősorban a szenvedélyből fakadó veszélyeztetettség okán, hanem a következmények, például a delírium, a hatványozottan veszélyesek. Azt hiszem, elég egyértelmű: ezek a tünetek a napi életben talán nem, de későn kiderülve a képviselői tevékenységre, ennek következtében a társadalomra lehet nek veszélyesek. Képviselőtársaim! Sajnos, jogi eszközökkel nehéz vagy lehetetlen meggátolni, hogy elmebeteg emberek képviselők legyenek, noha ez igen kívánatos lenne. A képviselői megbízatás ugyanis nem egyszerűen egy foglalkozás vagy szakmai hivatás, han em a passzív választójognak gyakorlati realizálása. A választójog — legyen az aktív vagy passzív választójog — állampolgári és emberi jog, olyan alanyi jog, amit csak igen szűk körben lehet korlátozni. Ilyen módon nem köthető olyan alkalmassági feltételekh ez, melyek egyes foglalkozásokhoz előírhatók. A választójogból kizárható személyek minden kategóriájában a kizárást bíróság mondja ki, elmebetegség esetén a kizárást a bíróságnak kellene megállapítania. Erre tulajdonképpen van is lehetőség, tudniillik a cs elekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés esete. Ez azonban csak a nyilvánvaló őrültek esetében alkalmazható. Az Országgyűlés működőképességét gátló esetekben nem erről lehet szó, hanem a kórosan perlekedőkről, az örökké sértettekről, az üldöztetéses téveszmékben szenvedőkről. Hiába volt valaki háromnégy alkalommal orvosi kezelés alatt, ettől még van választójoga, és így választható is. Esetleg papírt is hozna, hogy az intézetből gyógyultan távozott, így a választópolgár választójogát nem lehet korlá tozni. Ha volna arra szabály, hogy a képviselő visszahívható, a visszahívhatóság eseteiben elvileg lehetne egyik ilyen ok az elmebetegség, amelynek fennállásáról a bíróság dönthetne elmeszakértők bevonásával. Mivel a visszahívhatóságot jelen jogunk nem ism eri, így ez az út sem járható, arról nem is beszélve, hogy a visszahívhatóság csupán utólagos kontroll, ami persze több lenne a semminél. Hölgyeim és uraim! Sajnos, itt a kör bezárult. Rá kellett jönnöm arra, hogy javaslatom — bármennyire szükség lenne rá — sem orvosilag, sem jogilag nem tartható, ezért fájó szívvel bár, de visszavonom. Nagyon remélem azonban, hogy a pártok belső szűrőrendszere működni fog, hisz minden pártnak saját érdeke, hogy a nevében politizáló személyek normálisak legyenek. Abban is b ízom, hogy az állampolgárok veszik a fáradságot, és a jelöltek meghallgatása során, ösztönösen vagy tudatosan, kiszűrik mindazokat, akikről megnyilvánulásaik alapján joggal feltételezik, hogy — "baj van az emeleten".
