Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
2168 erőteljes tagoltságukn ál fogva — előnyre tegyenek szert a kamarában a döntéshozatali folyamatokban vagy a döntéshozatali pozíciók megszállásában, és ezzel az előnnyel voltaképpen ők vezényeljék azt a bizonyos érdekérvényesítő folyamatot, amelyről az előbb beszéltem. Ez megint o lyan dolog, amiről úgy gondolom, hogy a régi működési mód bezökkentésére igen jó esélyt ad. Igen nagy esélyt ad — ez nem jó esély, de nagy. A következő dolog, hogy miután a kamaráknak — egyebek között a Kereskedelmi és Iparkamarának — teljes autonómiájuk v an, ez a teljes autonómia azt jelenti, hogy elkülönülten, a Kormánytól, a kormányzattól, a centrumtól teljesen elkülönülten készülhetnek föl erre a centrális érdekvédő harcra. Még annyi — mondjuk így — köztes érdekharmonizáció sincs a centrum és e között a periféria között, amennyi, mondjuk, az Állami Vagyonügynökség létrehozása előtti struktúrában volt, ahol a minisztérium tulajdonosi jogokat gyakorolt, és ennek következtében folytonos egyeztetésben volt a periféria szereplőivel. Végül — vagy ha nem is vég ül, de egy újabb pontként — meg tudnám említeni, hogy a törvény jelenlegi állapotában hátrányos helyzetbe kerülnek azok a szereplők, akik nem tömbösödtek még valamilyen érdekcsoporttá, mert azoknak nincsen megfelelő súlyuk és megfelelő szerepük az előkészí tő bizottságok létrehozásában. Végül még egy utolsó tételt mondok — ez pedig a következő: miután a kamarák nemcsak érdekérvényesítési, érdekkifejezési jogosítványokat fognak kapni — vagy ilyenekkel fognak rendelkezni — , hanem hatósági és közigazgatási jogo sítványokat is, ezek a hatósági és közigazgatási jogosítványok voltaképpen a domináns erőcsoportnak — ha létre fog ilyen jönni — a támogatására fognak szolgálni. A hatósági jogosítványok ugyanis magukkal hozzák a kötelező tagságot, a kötelező tagságok pedi g egyszerűen megnövelik — tömegességük révén — az egész szervezetnek és az egész szektornak az erejét. Valamikor egy olyan hasonlatot mondtam erre — és ha megengedik, itt is elmondom — , ahogyan Attila toborozta be a hadseregébe az összes meghódított népet , és hajtotta maga előtt őket, és az ő erejükkel is meg tudta növelni a saját ütőerejét a híres catalaunumi csatában. Hogyan lehetne biztosítani, hogy a törvény a régi, tehát a centrum felé irányuló érdekérvényesítést ne tekintse a fő viselkedési formának, hanem a szereplők közötti érdekharmonizálás váljék a fő működési móddá — tehát más dimenzióban jelenjenek meg a konfliktusok? (18.50) Azt hiszem, hogy az itt elmondott pontokon kell finom módosításokat végrehajtani a törvényen. Ilyen az, hogy az érdekérvé nyesítési lehetőségeket világosabbra kell fogalmazni, és valamilyen akadályt kell betenni, hogy ez a centrum felé irányuljon. Olyan belső elrendezéseket kell beletenni a szervezetbe és jogosítványokat a törvénybe vagy szabályozásokat a törvénybe, amelyek k iváltképp a gazdaság konzervatív részének a túlsúlyát, túlsúlyra jutását meg tudják akadályozni. Olyan szabályokat volna célszerű betenni, amelyek a jelenleginél egy kicsit erőteljesebb függelmet vagy függést, kölcsönös függést hoznak létre a kormányzat és a kamara között. Ezt különösen fontosnak tartom. Ugyanis ha egyszer a kormányzat hatósági jogosítványokat ad le egy szervezetnek, akkor biztosítania kell magának azt, hogyha nem működik rendesen az a szerkezet, akkor abba valamilyen módon bele tudjon nyúl ni, akár vissza tudja venni ezeket a hatósági jogosítványokat, de ez a végső eset. A végső eset előtt még számos más eset van. Mindenféleképpen valamilyen finom eszközökkel be tudjon nyúlni, és megnyugtatóan rendezni tudja ezeket a helyeket. Erre például e lképzelhető egy olyan megoldás, hogy a megyei kamarák elnökét és az országos kamarák elnökét valamilyen konszenzus alapján választják ki az érdekelt szereplők és a kormányzat vagy a kormányzatnak az erre kijelölt szerve vagy szereplője, mint amilyen példáu l egy minisztérium vagy a minisztérium. Úgy gondolom, hogy ezek a módosítások azt a törvényben rejlő veszedelmet, hogy a régi működésmódba zökken vissza egy óriási szektor, segítenek csökkenteni — hát hogy elhárítjáke, ez
