Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
2165 Felszólaló: Tellér Gyula (SZDSZ) TELLÉR GYULA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan aspektusból szeretném a gazdasági kamarákról szóló törvényt elemezni, amelynek az egyes elemei már korábbi felszólalásokba n elhangzottak, úgy gondolom azonban, hogy abban az összefoglaló szemléletben, ahogyan én szeretném előadni, nem jelentek még meg. Hatvani Zoltán képviselő úr a távközlési törvényhez beadott önálló képviselői indítványának az indoklásában azt az érdekes me gjegyzést tette, hogy a rendszerváltásnak a politikai intézmények kiépítésével kapcsolatos része már lezajlott vagy lezajlóban van, ezzel szemben a gazdaság lassabban változik, és ezért sok átépítendő struktúra, sok átépítendő szerkezet a gazdaságban még f ennáll. (18.30) Nos, ehhez a gondolathoz szeretnék csatlakozni magam is. Tudjuk, hogy a rendszerváltással kapcsolatban többféle nézet van forgalomban. Az egyik, amelyik úgy gondolja, hogy ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni, hiszen már régen túl vagyunk rajta, még ironizálni is szoktak e felett a kérdés felett, mások viszont éppen az ellenkező véleményen vannak, hogy tudniillik nem történt rendszerváltás végletes megfogalmazásban, és gyakorlatilag a gazdaság és a társadalom működése a régi vonalon halad tovább. Nos, én magam nem akarok ebben a vitában állást foglalni, egy dolgot azonban meg szeretnék állapítani, hogy csakugyan a gazdaság működése bizonyos tekintetben a régi vonalakon halad, és ebben a tekintetben alig figyelhető meg változás. A szocializm us kései szakasza: a Kádárrendszer gazdasági integrációjának az egyik fontos eleme az, hogy a nemzeti jövedelem igen nagy részét — körülbelül 7080% közötti sávba eső részét — centralizálta, majd az így centralizált nemzeti jövedelmet a gazdaság és a társ adalom különböző szereplőinek, különböző csoportjainak újraosztotta, és ezzel az újraosztással integrálta és mozgatta a szereplőket. Szinte nem volt a gazdaságnak olyan szektora, olyan csoportja, olyan szereplője — de ezt elmondhatjuk a társadalomról is és a társadalom szociális szférájáról is — , aki valamilyen módon ne kapcsolódott volna az újraelosztáshoz, méghozzá igen fontos, az ő egzisztenciáját meghatározó vagy nagymértékben befolyásoló mértékig. Ennek jól láthattuk a jeleit, hiszen ilyen szektorok, á gazatok, csoportok közé sorolhatjuk a mezőgazdaságot, az ipart, az iparnak különböző ágazatait, ide sorolhattuk a szakszervezeteket és a bérből, fizetésből élőket, a szakszervezetek mögött mint érdekcsoportot, ide sorolhattunk különböző, általában hanyatló vagy rossz, hátrányos helyzetben lévő régiókat, ide sorolhattunk vállalatokat és azután a társadalom különböző csoportjait, a nyugdíjasoktól kezdve egészen a fiatalokig és további csoportokat is. Ha a gazdasági részét nézzük a dolognak, akkor ez az újrael osztási rendszer olyan sajátos helyzetet hozott létre, hogy az érdekeit, vitális érdekeit, a saját maga újratermeléséhez vagy bővített újratermeléséhez szükséges feltételeit minden egyes csoport a központtal, a költségvetéssel vagy a költségvetést igazoló Kormánnyal, Tervhivatallal, pártközponttal folytatott alkuban tudta biztosítani, tehát egy ilyen sajátos centripetális jellege volt a rendszernek, ahol tulajdonképpen a társadalmi csoportok az egymás közötti érdekérvényesítést is a központon keresztül kell ett, hogy biztosítsák. Ennek — mint tudjuk — igen súlyos következményei voltak a gazdaság működésére, mert egyrészt az egyre erősebben fellépő periféria — azok, akik az újraelosztást igyekeztek befolyásolni — mindig arra szorította rá az elosztó központot, az elosztást megtervező központot, hogy túlelosztásba fusson, másrészt pedig maguk a szereplők is egy olyan kettős magatartást vettek fel, hogy nem egyszerűen a teljesítményük növelésével és a piacon való helytállással, hanem a központtól való jövedelemel hódítással vagy erőforráselhódítással igyekeztek a saját helyzetüket javítani és ehhez hatalmat biztosítani maguknak, befolyást biztosítani maguknak.
