Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos):
2159 Egy élettársadalomban alapvető kritérium, hogy a szociális szolgáltatások különböző fokozatokban szintekre bontva realizálódnak. Igyekeznek a társadalmi integrációt fokozni és beilleszkedést elősegíteni. De az is bizonyított tény, hogy egyetlen jóléti államban sem sikerül szolgáltatási, illetve ellátási kényszerekkel vagy segélyekkel eredményt elérni. Vagyis nem jelent megoldást a társadalmi problémákra, ha az ellátások színvonalát olyan alacsonyra vagy olyan szűk időtávban állapítják meg, mint az a magyar — vagy nyugodtan említhetném bármelyik angolszász országot is — törvényekben szerepel. Azzal ugya nis, hogy az ellátások színvonalát és a hozzáférés időtartamát korlátozzuk, legfeljebb azt érhetjük el, hogy egy meghatározott réteg hosszú távra — félő, hogy véglegesen — a társadalom peremére szorul, s ezáltal egzisztenciális kibontakozási esélyei szinte a nullára csökkennek. Vagyis keményebben fogalmazva: éppen a szociális igazgatás, a szociális bürokrácia idézi elő és tartja fenn a társadalmi egyenlőtlenségeket és a társadalmi feszültségeket. Ebbe a hibába esett bele a magyar szociális igazgatás is, ami kor a helyes értelemben vett szociálpolitika, nem szegényügy helyett a szegényügyet létrehozó és propagáló szociális igazgatáspolitikát vezetett be, illetve ezt próbálja fenntartani. Más szavakkal: a szociális szféra elbürokratizálódik, mert biztos megélhe tést nyújt az igazgatás fenntartásában és túlburjánzásában érdekelteknek, hiszen érdekükben áll, hogy a hatókörébe vont személyeket minél nagyobb számban tartsa meg, s ezáltal tevékenységének szükségességét, illetve az apparátus fennmaradását biztosítsa. T ovábbi problémát jelent ezen a téren, hogy a törvény lehetőséget ad — s ezáltal megnöveli a bürokraták hatalmát — a rászorultak szelektív kezelésére. Példaként már többször elhangzott a miniszter kibővített jogköre ebben a törvényjavaslatban. Anélkül, hogy ennek a társadalomra káros következményeit mélyebben ecsetelném, talán elegendő azt megemlítenem, hogy a szelektív kezelés nyomán függőségi viszony alakul ki az ügyfél és az igazgatási szerv között. Ami hosszú távon a társadalom atomizálódását vagy legalá bbis a szociális ellátásra szorulók társadalmi önszerveződésének megakadályozását vonja maga után. Ez jól ismert jelenség az úgynevezett fejlett nyugati demokráciákban, ahol a szociális igazgatásnak nem érdeke, legalábbis nem áll igazán érdekében, hogy a l egalsóbb rétegek ebből a halmozottan hátrányos helyzetükből kikerüljenek, illetve függőségi viszonyuk csökkenjen. Tisztelt képviselőtársaim! Természetesen számos olyan következményre is fel tudnám hívni a figyelmet, amelyek mint veszélyek a szociális igazg atásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben burkoltan el vannak rejtve. Ez azonban olyan átfogó elemzéshez vezetne, amely meghaladja a jelenleg tárgyalandó törvényjavaslat kereteit. Felszólalásommal mindössze arra kívántam utalni, hog y ezeket az említett veszélyeket a szociális törvényhozás folyamatában még nagyobb súllyal vegyük figyelembe, s illő lenne a rászorultsági elvről az élettársadalom számára inkább megfelelő társadalmi integrációt és beilleszkedést biztosító modell irányába elmenni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitáját elnapolom. Folytatására későbbi ülésünkön kerül sor. Az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet mó dosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Dornbach Alajos) : Most soron következik az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú törvényerejű rendelet módosítására irányuló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést 11396o s számon kapták kézhez.
