Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EKE KÁROLY, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2157 Tehát pontosan azt érzem vagy érzékelem, hogy éppen a szociális igazgatás kezd közel ebb menni azokhoz, akik ismerik a szereplőket, tudják a faluban, hogy ki a rászorult, ki az, akit nem illet meg ez a lehetőség, és gondolom, hogy ezzel a törvénymódosítással az önkormányzat is jobban érdekelt lesz, hogy hová teszi a pénzt. És bár meg kell, hogy mondjam, egyetértek azzal az ellenzéki felszólalóval, aki azt mondta, hogy nincs megfelelően megszervezve ez az ügy országosan, biztos, hogy nincs megszervezve, de ez a törvénymódosítás is lehetőséget nyújt, hogy jobban megszervezzék. Én bízom ebben, hogy jobban meg fogják szervezni a települési önkormányzatok, és a munkanélküliek jövedelempótló támogatása körében több embert fognak alkalmazni, munkával ellátni. És amit kifogásoltak, hogy tulajdonképpen hogy teremt, hogy eredeztet munkaviszonyt ez az egész lehetőség, az a véleményem, hogy természetesen a társadalombiztosítással kapcsolatos jogokat, jogosultságokat megteremti. Ez nagyon fontos dolog, nemcsak a nyugdíj szempontjából, hanem az egészségbiztosítás szempontjából is az illető számára. A másik dolog a térítési díjak "rátáblázása" a vagyonra. Nekem is kétségeim vannak e körben, meg kell, hogy mondjam, igen sok idős emberrel találkozom fogadóóráimon, és ismerem a magyar ember mentalitását ebben a tárgykörben. Azt mondja, hogy "tíz körmömmel kapar tam össze, és szeretném ezt a gyerekeimnek, az unokáimnak biztosítani". Ha jön az a feltétel, hogy a segélyt kérni kell, mert nem gondoskodik róla a család, akkor inkább nem megy el a segélyért, hanem ő maga behúzódik a saját kis hajlékába és ott gyötrődik , szenved. Tehát ezt az oldalát is ajánlom, hogy vegyék figyelembe a törvény előterjesztői, mert nem lehet kívánni azt sem, hogy a lelkivilágát tegyük tönkre annak az idős embernek, akinek éppen a megnyugvását vagy a jobb életfeltételeit akarjuk előidézni vagy megteremteni. A társadalmi szolidaritásnak a szülők eltartására vonatkozó tételét viszont mégiscsak helyesnek tartom, és amikor igénybe vesszük a társadalom lehetőségeit, ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy azok, akik nem teljesítik a kötelezettsé güket — a tartási kötelezettségüket — , azok mégse örököljenek akkora vagyont, amekkora őket egyáltalán nem illeti meg, mert nem tettek eleget annak a legelemibb kötelezettségüknek, hogy a szülő eltartásáról — mint ahogyan a szülő kötelessége a másik oldalr ól a gyermek eltartása — gondoskodjanak. Tehát ebből a szempontból én megfontolásra ajánlanám a törvénynek ezt a pontját. És még szeretnék itt egy olyan dolgot elmondani, amely a kereszténydemokrata frakciónak, a pártnak is az alapkövetelménye, ajánlata mi ndazoknak, akik igénybe veszik a segélyezést, hogy önmaga a segélyezett, a szociális ellátásban részesülő is tegyen meg mindent azért, hogy csökkentse a társadalmi ráfordítást, próbálja úgy felhasználni, úgy beosztani, úgy megszervezni a maga körüli életvi szonyokat, hogy azt a leghatékonyabban tudja — amit a társadalom neki nyújtott — alkalmazni, és valamelyest önmaga is érezze a felelősséget azért, hogy a társadalom pénze, a társadalom jóindulata, szolidaritása segítség neki, és önmagán is próbáljon segíte ni. Én mégis szeretném felhívni az előterjesztők figyelmét arra, ami elhangzott már a másik oldalról is, hogy a Genfi Konvenciókkal, a Munkaügyi Világszervezet már Magyarországon is törvénybe iktatott paragrafusaival, pontjaival nehogy ellentétbe kerüljön ez a törvény. Kérném, hogy vegyék ezt figyelembe, és ilyen szempontból is még egyszer próbálják átvizsgálni a törvénymódosítás szövegét, hogy ilyen szempontból se essék kárunkra ez a módosítás, hiszen az a célja, hogy a társadalom egészének megnyugvást hoz zon. Én a szociális bizottság előadójaként ajánlottam a törvény megszavazását annak idején, és már az akkori beszédemben elmondtam, hogy biztos, hogy szükség lesz ennek a törvénynek a módosítására. Én biztos vagyok benne, hogy egy ilyen szociális jellegű t örvényt nem lehet kőbe vésni, biztos vagyok abban, hogy ennek a törvénynek a további módosítására és az élet gyakorlatához igazítására a jövőt illetően is szükség lesz természetesen, tehát jót cselekszünk, jót teszünk, hogyha a módosításnak ezt a mostani e lőterjesztett formáját elfogadjuk. Én ezt ajánlom kedves képviselőtársaimnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
