Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FRAJNA IMRE, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2155 hiánya vagy nemléte esetén van joga a méltányosságot gyakorolni. Szerényen jegyzem meg, hogy emlékezzünk rá, most sem tartjuk elfogadhatónak a korlátlan méltányossági jogkört. A másik két módosítás valóban helyénvaló. Mi is támogatju k azt, hogy egy újabb gyermek születése ne szüntesse meg a támogatást. Egyetértünk azzal a méltányossági törekvéssel, hogy egy gyermek halála esetén három hónapnyi ideig tovább folyjék a támogatás akkor is, ha ez egyébként a támogatás megszűnésével jár. Az igazán problémás pont számunkra a közösségi munkavégzés problémája. Ez egy régi keletű probléma, és e kérdés megoldásánál két ellentétes érdeket kellene valahogyan szinkronba hozni egymással. Ez szemmel láthatóan sehogy sem sikerül. Volt már a Ház előtt malenkij robot formájában egy ehhez hasonló javaslat, természetesen nem a kormányzat tollából, és hál' istennek elvetésre is került. Ez a javaslat mármár belül kerül a törvényesség keretein, de méltányos megoldásnak semmiképpen sem tekinthető. A magunk r észéről egyfelől el tudjuk fogadni azt az elvet, hogy egy olyan munkanélkülit, aki hosszabb ideje kizárólag segélyből él, lehetőleg foglalkoztatnia kellene egy önkormányzatnak, főleg ha lehetősége van arra, hogy munkát ajánljon föl neki. Valószínűleg minde n képviselőtársam ismeri azokat a történeteket, amikor az önkormányzat igen jelentős számú, általa segélyezett munkanélküli ellenére sem képes közmunkára embereket találni. Ezek az anomáliák tehát valamilyen kezelését igénylik a dolognak, viszont feltehető leg nem oldható meg úgy, ahogy a javaslat kívánja. Azt hiszem, elvi alapokon igen nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért nem tekinthetjük ezt a közmunkát munkaviszonynak. Hiszen összesen annyit mond róla, hogy ha egymásnak okoznak kárt — mármint az önkormán yzat és a munkavállaló — , akkor kell a Munka Törvénykönyve szabályait alkalmazni, de hogy egyébként ez milyen munkajogi szabályokkal jár, semmit nem mond róla a javaslat. Egyébként feltehetőleg így is nehéz lesz ezekre a munkákra embereket találni, bár a s zankciók elég súlyosak ahhoz, hogy kellő fenyegetést tudjanak jelenteni, de az így elérhető jövedelem, amit a törvény előírna, mindenki számára valószínűleg kontraindikálja, hogy ilyen munkában részt vegyen. Ugyanis a jövedelem itt oly mértékben csekélyre van szabva, hogy az majdnem az ingyenmunka fogalmát veti fel a segélyezéshez képest. Ebből a szempontból úgy gondoljuk, ha motiválni szeretnénk őket, akkor legalább valami olyan megoldásra törekedjünk, ami hasonlít arra, mintha fizetnénk az illető munkájáé rt, nem pedig csak formálisan próbálunk eleget tenni ennek a kötelességünknek. Végrehajthatóake ezek az intézkedések? Maga a törvény megszavazása után 30 nappal lépett hatályba, és roppant hosszú időt hagyott az önkormányzatoknak arra, hogy a végrehajtásh oz szükséges rendeleteket dolgozzák át. A törvény, egyébként helyesen, több pontosítást, szabályváltoztatást tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy minden önkormányzatnak — már amelyik megcsinálta — az összes rendeletét át kell dolgoznia, és a bevezetett egykét új ellátás miatt még csak nem is lehet elégséges az, hogy a törvényszövegben bevezetett változtatásokat egyszerűen átvezeti a jogszabály szövegén. Igen nehéz lesz a tárcának megnyugtatni azt az önkormányzatot, amelyik december 20án — és nagyon optimista v oltam — megszavazott törvényből január 1jére hatályos önkormányzati rendeletet lesz képes gyártani. Szerintem ilyen nincs. Éppen ezért egy törvényt január 1jén hatályba léptetni — miután nem végrehajtható — merőben felesleges. Úgy hisszük, a végrehajtásá t — bármennyire is presztízsszempont a kormányzat számára, hogy '94. január 1jétől élő törvény legyen — el kell halasztani ismét legalább 30 nappal, de valószínűleg jobb lenne 60 nappal. Az utolsó kérdés, amit vizsgálunk, hogy vane fedezete ezeknek a kül önböző növeléseknek. Fedezete egy területen található, mégpedig a közösségi munkánál, ami elméleti fedezet persze. Ez arról szól, hogy a szolidaritási alapban keletkező szufficitet át lehet adni a foglalkoztatási alap
