Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 24. szerda, őszi ülésszak 28. nap (346.) - Az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosítását indítványozó országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
2122 számunkra sem vi lágos az, hogy vannak olyan törvényjavaslatok, ahol egyegy módosító indítványt 5 — 8 bizottság is megvizsgál, a 8 bizottságból 5 ellenzi, 3 támogatja, a Parlament végül elfogadja, vagy a legkülönbözőbb arányban: tegnap szavaztunk egy olyan módosító indítván yról, amely egyetlen bizottságban sem kapott egyharmadnyi támogatást sem Remport Katalin indítványa, a képviselőcsoport kérte a szavazást, majd 60%os többséggel elfogadta a Parlament ezt az indítványt. Ilyen felállásban mi a szerepe a bizottsági vitának é s a bizottsági tárgyalásoknak? Azzal, hogy a Parlamentet elárasztják a módosító indítványok, tulajdonképpen a mai helyzetben a magyar Parlament elérte azt, hogy senki, még a képviselők döntő többsége sem tudja, hogy mi a tényleges döntés. Nem igaz az, hogy a képviselőknek lehetőségük, módjuk lenne felmérni azt minden egyes szavazásnál, hogy ennek a döntésnek milyen következményei vannak, mennyibe fog kerülni, hány munkahelyet fog teremteni vagy megszüntetni, milyen költségvetési, milyen környezetvédelmi hat ása van, és így tovább, és így tovább. Így a döntéseknél tulajdonképpen… Fekete Gyula hivatkozott arra, hogy helytelen, hogy kollektív vagy testületi döntések születnek, de szükségképpen egy bizalmi elv alapján a kormánypárti frakciók a miniszterek végszav ára figyelnek, az ellenzéki frakciók pedig a frakción belüli munkamegosztás szerint törvényenként egyegy képviselő véleményére hagyatkoznak, esetleg az a mögött álló szakértői véleményre. Szerintem helyesebb lenne, hogyha a plénum igazából csak a nagy hor derejű politikai döntéseket, a nagy választókérdéseket — amire szintén hozott nemzetközi példát Fekete Gyula — döntené el, ahol eldőlne, hogy milyen irányba történjen a szavazás, és ennek részletmegoldása… Mi szavazunk arról, ha vesszőhiba van a törvényszö vegben, szavazunk arról, ha valaki szórendet akar változtatni, szavazunk arról, ha be akar toldani egy névelőt, mert kimaradt az eredeti szövegben, és ezek mind rengeteg szavazást jelentenek, holott ezek minden további nélkül egy normális eljárási rendben kijavíthatók lennének. Hozzáteszem, hogy a módosító indítványokat a törvényalkotás egész menete is eredményezi, az a tény, hogy a kormánypárti képviselők is az esetek többségében akkor találkoznak a törvényjavaslatokkal, amikor az ellenzéki képviselők. Sze rintem a következő parlamentnek ezen változtatnia kell, és ebben a vonatkozásban és az érdekképviselet vonatkozásában is szeretnék arról beszélni, hogy szerintem hogyan kellene ezt csinálni. Szerintem a törvényalkotásnál, már a szakértői munkapéldányoknál be kellene vonni mindenekelőtt a kormánypárti képviselőket, én indokoltnak tartanám, ha az ellenzék egyegy szakértője is megkapná már a munkapéldányt is, és a törvényelőkészítés fázisában a törvényjavaslat szövegével együtt menne egy olyan előterjesztői szöveg, amely rögzíti, hogy az előterjesztés során milyen észrevételek hangzottak el, ezek közül mi épült be és mi nem épült be a törvényszövegbe, akkor rajta lenne, hogy a kormánypártok oldaláról milyen észrevételek születtek, ezek döntő többségét szerint em már a Kormány elé kerülés előtt be kellene építeni a törvényjavaslatba, a kormányülésen már tisztázni kellene, hogy a saját, kormánypártok oldaláról milyen kritikák fogalmazódtak meg a törvényjavaslattal szemben, milyen ellenérvekre lehet számítani és m iért, és ha ez így megtörténne, akkor a módosító indítványoknak — állítom — legalább a 60%a már az előkészítés fázisában bekerülne a törvénybe. Erre érvként azt szokták felhozni, hogy kérem, ilyen mennyiségű törvénygyártásnál ez nem lehetséges. Cáfolom, l ehetséges, hiszen mi történik most? Benyújtják a törvényjavaslatot, és ahogy Fekete Gyula is hivatkozott rá, sokszor hónapokig vagy évekig hever a Parlament irattáraiban, mert nem kerül rá sor, ez alatt az idő alatt bőven meg lehetne vitatni a kormánypárti frakcióknak, és nem állna elő az a helyzet, mint például a múlt héten elfogadott egyik törvénynél, hogy gyakorlatilag minden egyes mondata és szava megváltozott a törvénynek az elfogadása során, és a változásokat egy kormánypárti képviselő vezette át az e gész törvényen vagy ugyanígy más törvényeknél is. Meggyőződésem, hogy az ország közvéleményét, a politkára figyelő közvéleményt szolgálná, ha világosak lennének a vitapontok, hogy miben van véleményeltérés adott esetben a Kormány és az ellenzék között vagy a kormánypártok és a Kormány között, és nem temetnénk el a technikai
